Lois Viktor hangszobrász

Lois Viktor:

MINDENKI FEJÉBEN VAN EGY ZENEKAR

"Volt egyszer egy zenekar,
nem tudta mit akar,
Játszott fűvel-fával, nyenyerével,
És a közönség türelmével." (1987.)

akusztikus dob-gép
1988
143cm

1971-ben azonban már mozdulni látszott az ügy, mert egy régi barátom befejezve Fehérváron technikusi tanulmányait, visszaköltözött Tatabányára. A kertünk végében használaton kívülre került egy régi szénapajta. Itt hoztuk létre a Leander Klubot, hiszen a városban nagyon sok hivatalos ifjúsági klub működött hivatalos művelődési hazákban, ez viszont nem ilyen volt. Ezen a helyen játszott volna a Neander Polenta zenekar. A név magyarázatra szorul: az eleje a neandervölgyi ősemberre utal, a vége pedig a kenyérből és paprikaporból gyúrt halcsali neve. A zene lényege az volt, hogy egy új ősemberstílust gyúrjunk össze. Egy próba erejéig jött össze a zenekar, és egy élére állított, tönkrement zongoránt játszottam volna, de a fa teste jobban érdekelt, mint a húrozott páncéltőke, mert kiváló zongoraágyat lehetett belőle csinálni: a mai napig ezen alszom. Igy ez a hangszer néma maradt.

zongora
1989
197cm

1974-ben egy akácfa törzsből faragtam két tam-tam dobot, és egy un. fadobot, a környéken meg új hangszerek tűntek fel: pozan, tangóharmonika, és új emberek, de ez utóbbiak sajnos összehangolódni nem tudtak. Ez lett volna a Mosódeszke és Tökgyaluzenekar.

Tube-Bass
1990
193cm

1979. új helyszín: Pomáz, ahol a doboknak már szerepük lett volna, de csak egy próba erejéig állt össze egy - így visszatekintve - szuperzenekar, a Mágikus Mészárszék (Zámbó, Wahorn, fe.Lugossi, Bernáth(y), Lois).

Washing-Siren
1989
164cm

1987. tavasza. A Kirakatrendező Iskola pincéjében egy kiállítás megnyítóján játszott egy countryzenekar, akik azért lettek meghíva, mert teljes zenekari hangosításuk volt, és így a helyi iskolazenekar is használhatta, akik Dob, gitár, billenytűk, szaxofon felállásban játszottak. Koncertjük végén a felfokozott hangulathoz igazodva felvettem egy ott heverő gázálarcot, és egy kétméteres papírcsővel hangeffekteket fújtam a mikrofonba. Az ott álló tanárok közül is beszálltak a kezdődő heppeningbe. Csak a country-zenekar esett kétségbe, hogy tönkreverjük a cuccát s így rohamtempóban mentette az erősítőket, hangfalakat. Először elhalkult a szaxofon, a gitár, a billentyű, a mikrofon, a végére csak a dob, a szaxofon és a gázálarcban fújt papírcső szólt akusztikusan.

5 húros radiátor
1990
149cm

Ezekután jött az ötlet, hogy a hagyományos rock felállásba be lehetne építeni különleges hangzású, képzúművészetileg is jól kinéző, épített hangszert. 1987 ősze: kiállítás Szentendrén, majd koncert az FMK-ban Budapesten, ahol azonban már hagyományos hangszerek szóba se kerültek; négy épített hangszerrel és énekhanggal indult útjára egy nagy korszak (7 év, 110 db hangszer).

> Knitting Machine
Hurdy-Gurdy
1991
171cm

A Mosolymosó Zenekar (Smilewash Band), Nehezék Csoport (Lois Ballast), Vonzerő Zenekar (Loissymbols), Lois-Lois, Gondolatnehezék (Ballast of Mind). Ez a korszak a képzőművészet és zene felfogás alapján épült, az alighogy elkészült hangszereket a zenészek szinte a koncert előtt ismerték meg, és nagyon ritkán sikerült kihasználni a lehetőségeiket.
1987-től 1992. végéig 50 hazai, 24 külföldi koncert, kb. 37 közreműködő.

> Univerzális
széria hangfalak
1997
90cm

1993. február 27.én egy új formációval adtunk koncertet a Szentendrei Művházban: ez a Tundrahang (Tundravoice) korszak kezdete. Ettől kezdve a zene a képzőművészet felfogásban léptünk fel és dolgoztam. Ihletadónak egy TV-dokumentumfilm szolgált, ahol egy rénszarvaspásztor egy doboz alakú, kilenc húros hangszeren játszott, hangzásában rokon a mi jelenlegi zenénkkel, és így végre kiderült, hogy mindenki építhet hangszert a maga érzelemvilágára, és azt ennek megfelelően meg is szólaltathatja. A zenekar a kezdetek kezdetén áll még, hiszen csak egy kazettát jelentettünk meg a most már gátakat szakító zeneáradatból.

Fordított felhőmosó
(részlet)

Az ember nem csikk, hogy el lehessen nyomni

„Lois Viktor nehéz, művészete nehezék. Nehezet emészteni, nehezéket hurcolni nehéz. Nem is szerepelt sohasem nyugatbódító-csillagos, sem magyaros-címeres válogatottban. Lois nem nemzetközi, mert nem hasonlít, s nem magyar, mert a cigánydalok nem énekelnek gépekről. Nem tud idegen nyelveket és nem él külföldön - de magyar név az, hogy Lois? - meg Viktor? Szóval a Lois Viktor nem stimmel.” - írta Konkoly Gyula a művész 1992 nyarán, a Kiscelli Múzeumban rendezett hangszerbemutatójának katalógusában. Azóta eltelt két év, a helyzet nem sokat változott. Igaz - egyes szakmabeliek nagy felháborodására - az 1993-as velencei biennále pavilonjában is kiállíthatta képzőművész hangszereit, de úgy tűnik, vele kapcsolatban továbbra is bajban vannak a művészettörténészek. Ahogy egy neves, szobrászokkal foglalkozó szakember a biennálét követően baráti levélben megírta: „Viktor sajnos túllőtt a célon. Művészettörténetileg ugyanis feldolgozhatatlan a munkássága. Igaz, hogy a művész feladata az állandó útkeresés, de hangszerszobrai egyetlen ma ismert művészi kategóriába sem férnek bele.”

"Ez itt a TUNDRA-érzés, nem kell hozzá agyvérzés."

"Nem vágyunk mi banánfára, csak a Tundra hangjára."

"Ez itt a Tundrahang, úgy szól, mint egy agyharang."

Ha valaki megelőzte korát,
egy idő után hagyni kell,
hogy az új kor utolérje,
mert különben lemarad önmagáról.

Lois Viktor