Mihalik Dániel önarckép
Mihalik Dániel
(1869-1910)
Mihalik Dániel 1869 december 14-én született Tallóson, Pozsony megyében. Atyja gazdatiszt volt, ki fiát tudományos pályára szánta, s a fővárosban neveltette. A fiúban azonban művészi vágyak ébredeztek és 1886-ban belépett a mintarajziskolába, ahol Greguss, majd Székely, utoljára Lotz tanítványa lesz, hogy aztán a müncheni akadémián fejezze be tanulmányait. De már ezidőben a tájképfestészet érdekelte. Megismerkedett két idősebb festővel, Molnár Józseffel és Brodszky Sándorral s ezek társaságában jár ki a főváros környékére tájképtanulmányozásra. Ez fontos mozzanat művészete jellemére, ez kapcsolja őt össze a múlttal, az első benyomásait a régi rajzlátásos iskola két képviselőjétől szerezve. 1893-ban "Falu vége" c. tájképével jelenik meg a nyilvánosság előtt, de a milleniumi kiállításon két tájképe mellett egy állatképével kelt figyelmet. "Kennelben" a kép címe, egy pár vizslát ábrázol, kitűnő megfigyelő erővel, a mint a kutyaól előtt ülnek, állnak, sorakoznak. A kép megnyeri gróf Andrássy Géza tetszését, aki ezidőtől kezdve nagy szeretettel figyeli fejlődését, pártfogója és szorgalmas vásárlója műveinek.
