BERRY, BILL

BERRY, BILL

BILL BERRY

BERRY, BILL - 1930. szeptember 14-én szüle­tett a michigani Benton Harborban, Egyesült Ál­lamok.

A nagyrészt autodidakta kornettos Berry első szerződését Don Stricklandtől kapta, aki egy közép-nyugati territory zenekar vezetője volt. Az ötvenes évek közepén Berry Herb Po­meroy bostoni székhelyű zenekarával játszott, ahonnan Woody Herman kevésbé ismert zene­karaiba (“úgy hívtuk őket, hogy un-Herd") ke­rült (szójátékról van szó: ,unheard", annyit tesz, mint “nem hallott" -A szerk..). Hermant elhagy­va Maynard Fergusonhoz csatlakozott, majd 1961-ben hívták Duke Ellington zenekarába, ez olyan kísérlet volt számára, amely jelentős válto­zásokat hozott életébe. Kétévi munka után Berry elhagyta Ellingtont, és New York-i stúdióze­nészként kiterjedt tevékenységet folytatott, ugyanakkor olyan jazzmuzsikusokkal is dolgo­zott, mint Coleman Hawkins és Jimmy Rushing. A hatvanas évek közepén New Yorkban a Thad Jones-Mel Lewis big band tagja volt, valamint alakított egy gyakorló zenekart is, amely némi helyi sikert aratott. Amikor a heti tévéshow-t, amiben dolgozott, áttelepítették Los Angelesbe, akkor 6 is átköltözött, és azóta a nyugati parton dolgozik. 1971-ben átalakította zenekarát, amelyben azóta neves játékosok egész sora dol­gozik, így többek között Cat Anderson, Conte és Pete Candoli, Blue Mitchell, Jimmy Cleveland, Buster Cooper, Richie Kanruca, Bob Cooper, Jake Hanna, Dave Frishberg és Teddy Edwards. Azóta kiterjedt film- és televíziós stúdiótevé­kenységet folytat (többek között vendégszere­pelt Frank Sinatra Jnr. helyett az A Man Called Adam-ban és Bruce Willis helyett A simlis és a szende egyik epizódjában). Berry a nyolcvanas években mind többet koncentrált a jazzre, euró­pai és japán turnén vett részt. Különösen nép­szerű Japánban, ahol egyedül szerepelt, illetve olyan zenésztársakkal, mint Benny Carter. Mind a Monterey Jazz Festival All Stars, mind ugyanezen fesztivál évenkénti főiskolai diák big bandjének zeneigazgatója.
Berry 1989-ben és 1990-ben számos nagy-bri­tanniai koncerten vett részt a Brian Priestley Special Septet vendégzenészeként, valamint fel­vett egy kis példányszámban kiadott kazettát, amely Bilberry lam címmel jelent meg. Los Ange­lesben és környékén rendszeresen szerepel kis és nagy formációkkal. A kornettet előnyben ré­szesíti a trombitával szemben, Berry a balladá­kat melodikus bájjal és elbűvölően játssza, a tem­pós darabokban bopos frázisokat használ. Favo­rizálja a csinosan szordinált számokat is, amikor Is egészen közel dolgozik a mikrofonhoz, és szívvidító soundot kreál. 1991-ben új szerepkör­ben mutatkozott be, amikor a brit televízió Mis­terioso című, Alan Plater rendezte filmjében elját­szotta egy amerikai trombitás szerepét. Los An­geles-i big bandje az 1991-es helyi Ellington­konferencia vendége volt, és lelkes sajtókritiká­kat kapott. Ugyanebben az évben zenekara kí­sérte Mel Tormét a Hollywood Bowlban meg­rendezett koncerten. Csodálói nagy respektus­sal figyelik mind zenei képességeit, mind sze­mélyes melegségét és lelkesedését. Berry príma hangszerelő és zeneszerző. Kompozíciói közül a nevezetesebbek a “Bloose', valamint a “Betty" című csodálatos ballada, amelyet feleségének írt, aki korábban énekesnő volt.


Albumok: Duke Ellingtonnal: All American (1962), Ellingtonnal: My People (1963), The Bill Berry Quartet (1963), Coleman Hawkinsszal: Wrapped Tight (1965), Hot And Happy (1974), Hel­lo Rev (1976), A Tribute To Duke (1977), Shortcake (1978), For Duke (1978), Brian Priestleyvel: Bil­berry jam (1990).

Mind a Monterey Jazz Festival All Stars, mind ugyanezen fesztivál évenkénti főiskolai diák big bandjének zeneigazgatója.