BENNINK, HAN

BENNINK, HAN

HAN BENNINK

BENNINK, HAN - 1942. április 17-én született Zaandamban, Hollandia.

Bennink intenzív, energikus ütőhangszeres, azzal az erős anarchisztikus beütéssel és pléhpofával, amely - úgy látszik - jellemző a holland jazzmuzsikusokra. Játéka nem szorítkozik a dobszerelésre, alkal­manként a zsámolytól a padlóig és falakig min­denen játszik, ami azt a soundot adja, amit keres. Az Outspan No 2 borítóján mint “dobos, ütő­hangszeres, mindenes, valamis" szerepel, a Schwarzwaldfahrt, amelyet a szabad ég alatt vet­tek fel, úgy tünteti fel, mint aki “fadarabokon, élő fákon, fövenyen, földön, vízen és levegőn“ ját­szik. Konzekvensen keményen bánik az ütők­kel, minden alkalommal összetör néhányat, gyakran veszélyezteti a hallgatóság tagjait. Jól­lehet, elsősorban az európai free improvizációs színpaddal asszociálják, többek között olyan mainstream játékosokkal dolgozott, mint Ben Webster, Dexter Gordon, Don Byas és Johnny Griffin, avantgarde-dal is flörtölő zenészekkel, mint Sonny Rollins és Lee Konitz, és free zené­szekkel, mint Derek Bailey, Evan Parker és Peter Brötzmann. Eric Dolphyval a szaxofonos utolsó felvételeinek egyikén játszott (Last Date, 1964). A nyolcvanas évek végén Steve Lacyvel turnézott és a Monk Project részeként hosszú ideig szere­pelt Misha Mengelberggel, néhány évig az In­stant Composers Poollal is dolgozott, amelyet 1967-ben Mengelberggel és Willem Breukerrel alapítottak. Kedvenc dobosai közé tartozik Chick Webb, Big Sid Catlett, Jo Jones és Philly Joe Jones egyaránt. Bennink tanult édesapjától is, aki a rádiózenekarban dolgozott és táncosok, énekesek kísérőjeként is tevékenykedett. Han első hangszere a klarinét volt, időnként megsza­kítja a dobolását, és a buli közepén eljátszik egy számot rajta, vagy éppen bendzsón, mélyhege­dűn vagy szaxofonon. Számos lemezfelvételen szerepelt, többnyire olyan a zenészek tulajdoná­ban levő labeleken, mint az FMP, az ICP, az In­cus, alkalmilag Andy Sheppard Soft On The In­side big bandjében is közreműködött.


Albumok: Willem Breukerrel: New Acoustic Swing Duo (1967), Misha Mengelberggel és John Tchicaival: Instant Composers Pool (1968) Derek Bailey And Han Bennink (1969), másokkal közö­sen: Instant Composers Pool (1970), az Instant Composers PoollaL Groupcomposing (1970), Bai­ley-vel és Evan Parkerrel: Die Topography Of The Lungs (1970), Peter Brötzmannal és Fred Van Hove-val: Balls (1970), Mengelberggel: Instant Composers Pool (1971), Han Bennink Solo (1972), másokkal együtt: Elements (1972), másokkal együtt: Couscous De La Mauresque (1972), má­sokkal együtt: The End (1972), Bailey-veL At Ve­rity's Place (1972), Brötzmannal és Van Hove-val: Free Jazz Und Kinder (1972), Brötzmann, Van Hove, Bennink (1973), Brötzmannal és Van Hove-val: Einheitsfronthed (1973), Mengelberggel: Eine Par­tie Tischtennis (1974), másokkal együtt: Outspan I (1974), másokkal együtt: Outspan 11 (1974), Men­gelberggel: Coincidents (1975,1973 és 1975 közöt­ti felvételek), Mengelberggel (cím nélküli al­bum) (1975), Brötzmannal és Van Hove-val: Tscüs (1975), Bailey-veL Company 3 (1975), Brötz­mannal: Ein Halber Hund Kann Nicht Pinkeln (1977), Brötzmannal: Schwarzwaldfahrt (1977), Mengelberggel: Midwoud 77 (1977), másokkal együtt: Company 6 (1978), másokkal együtt: Com­pany 7 (1978), Mengelberggel és Dudu Pukwa­nával: Yi Yole (1978), Mengelberggel: A European Proposal (1978), Kees HazevoetteL Calling Dozon The Flew Spirit (1978), Solo West Ost (1978), Brötzmannal és Mengelberggel: Three Points And A Mountain (1979), Mengelberg-Bennink (1980), Brötzmannal: Atsugi Concert (1980), Tem­po Comodo (1982), másokkal együtt: Regeneration (1983), Baileyvel: Han (1988, felvétel: 1986), Steve Beresforddal: Directly To Pyjamas (1988), Cecil Taylorral: Spots, Circles, And Fantasy (1989).

Han első hangszere a klarinét volt, időnként megsza­kítja a dobolását, és a buli közepén eljátszik egy számot rajta, vagy éppen bendzsón, mélyhege­dűn vagy szaxofonon.