BENNINK, HAN
HAN BENNINK
BENNINK, HAN - 1942. április 17-én született Zaandamban, Hollandia.
Bennink intenzív, energikus ütőhangszeres, azzal az erős anarchisztikus beütéssel és pléhpofával, amely - úgy látszik - jellemző a holland jazzmuzsikusokra. Játéka nem szorítkozik a dobszerelésre, alkalmanként a zsámolytól a padlóig és falakig mindenen játszik, ami azt a soundot adja, amit keres. Az Outspan No 2 borítóján mint “dobos, ütőhangszeres, mindenes, valamis" szerepel, a Schwarzwaldfahrt, amelyet a szabad ég alatt vettek fel, úgy tünteti fel, mint aki “fadarabokon, élő fákon, fövenyen, földön, vízen és levegőn“ játszik. Konzekvensen keményen bánik az ütőkkel, minden alkalommal összetör néhányat, gyakran veszélyezteti a hallgatóság tagjait. Jóllehet, elsősorban az európai free improvizációs színpaddal asszociálják, többek között olyan mainstream játékosokkal dolgozott, mint Ben Webster, Dexter Gordon, Don Byas és Johnny Griffin, avantgarde-dal is flörtölő zenészekkel, mint Sonny Rollins és Lee Konitz, és free zenészekkel, mint Derek Bailey, Evan Parker és Peter Brötzmann. Eric Dolphyval a szaxofonos utolsó felvételeinek egyikén játszott (Last Date, 1964). A nyolcvanas évek végén Steve Lacyvel turnézott és a Monk Project részeként hosszú ideig szerepelt Misha Mengelberggel, néhány évig az Instant Composers Poollal is dolgozott, amelyet 1967-ben Mengelberggel és Willem Breukerrel alapítottak. Kedvenc dobosai közé tartozik Chick Webb, Big Sid Catlett, Jo Jones és Philly Joe Jones egyaránt. Bennink tanult édesapjától is, aki a rádiózenekarban dolgozott és táncosok, énekesek kísérőjeként is tevékenykedett. Han első hangszere a klarinét volt, időnként megszakítja a dobolását, és a buli közepén eljátszik egy számot rajta, vagy éppen bendzsón, mélyhegedűn vagy szaxofonon. Számos lemezfelvételen szerepelt, többnyire olyan a zenészek tulajdonában levő labeleken, mint az FMP, az ICP, az Incus, alkalmilag Andy Sheppard Soft On The Inside big bandjében is közreműködött.
Albumok: Willem Breukerrel: New Acoustic Swing Duo (1967), Misha Mengelberggel és John Tchicaival: Instant Composers Pool (1968) Derek Bailey And Han Bennink (1969), másokkal közösen: Instant Composers Pool (1970), az Instant Composers PoollaL Groupcomposing (1970), Bailey-vel és Evan Parkerrel: Die Topography Of The Lungs (1970), Peter Brötzmannal és Fred Van Hove-val: Balls (1970), Mengelberggel: Instant Composers Pool (1971), Han Bennink Solo (1972), másokkal együtt: Elements (1972), másokkal együtt: Couscous De La Mauresque (1972), másokkal együtt: The End (1972), Bailey-veL At Verity's Place (1972), Brötzmannal és Van Hove-val: Free Jazz Und Kinder (1972), Brötzmann, Van Hove, Bennink (1973), Brötzmannal és Van Hove-val: Einheitsfronthed (1973), Mengelberggel: Eine Partie Tischtennis (1974), másokkal együtt: Outspan I (1974), másokkal együtt: Outspan 11 (1974), Mengelberggel: Coincidents (1975,1973 és 1975 közötti felvételek), Mengelberggel (cím nélküli album) (1975), Brötzmannal és Van Hove-val: Tscüs (1975), Bailey-veL Company 3 (1975), Brötzmannal: Ein Halber Hund Kann Nicht Pinkeln (1977), Brötzmannal: Schwarzwaldfahrt (1977), Mengelberggel: Midwoud 77 (1977), másokkal együtt: Company 6 (1978), másokkal együtt: Company 7 (1978), Mengelberggel és Dudu Pukwanával: Yi Yole (1978), Mengelberggel: A European Proposal (1978), Kees HazevoetteL Calling Dozon The Flew Spirit (1978), Solo West Ost (1978), Brötzmannal és Mengelberggel: Three Points And A Mountain (1979), Mengelberg-Bennink (1980), Brötzmannal: Atsugi Concert (1980), Tempo Comodo (1982), másokkal együtt: Regeneration (1983), Baileyvel: Han (1988, felvétel: 1986), Steve Beresforddal: Directly To Pyjamas (1988), Cecil Taylorral: Spots, Circles, And Fantasy (1989).
Han első hangszere a klarinét volt, időnként megszakítja a dobolását, és a buli közepén eljátszik egy számot rajta, vagy éppen bendzsón, mélyhegedűn vagy szaxofonon.