BELLSON, LOUIE


BELLSON, LOUIE

LOUIE BELLSON




BELLSON, LOUIE - 1924. július 26-án született az Illinois állambeli Rock Falsban, Egyesült Ál­lamok.

Dobos. Bellson akkor hívta fel először magára a figyelmet, amikor 1940-ben megnyert egy Gene Krupa tehetségkutató versenyt, korai profi szerződéseinek egyikét is Krupa régi főnö­kével, Benny Goodmannel kötötte. Bellson ké­sőbb dolgozott Tommy Dorsey, Harry James big bandjével is, majd 1951-ben csatlakozott Duke Ellingtonhoz. Dinamikus, agresszív stílusa alapvetően különbözött Sonny Greer néha af­fektáltan érzelgős játékától. Ellington ekkor több Bellson-kompozíciót játszott, köztük a “The Hawk Talks" című darabot, amelyet Harry Jamesnek írt és a “Skin Deep"-et, ezt a maratoni dobszólót. Miután elhagyta Ellingtont, Bellson kisegyüttesekkel készített felvételeket és turné­zott velük, alkalmilag big bandekhez is csatlako­zott. Az ötvenes évek közepén rövid ideig visz­szatért Tommy Dorseyhez, majd Louis Arm­strong, Benny Carter, Ella Fitzgerald, Oscar Pe­terson, Árt Tatum és mások kíséretében felvéte­leket készített Norman Granz részére. Ezen al­kalmakkor bebizonyította kiváló kísérőképes­ségeit, ami alaposan megzavarta azokat, akik ót csupán mennydörgő szólistának tartották. Á hatvanas évek elejétől annak haláláig felesége, Pearl Bailey énekesnő zeneigazgatója és kísérője volt, ám ugyanakkor folytatta saját kis- és köze­pes formációival a lemezfelvételeket, turnézott is, majd a hatvanas évek közepén rövid időre visszatért Ellingtonhoz és Jameshez. Jazzkom­pozícióin kívül Bellson írt balettzenét is, vala­mint jazz- és szimfonikus zenekari kombináció­kat. Mindkét kezét egyformán jól használja, fi­gyelemre méltó ujjkontrollja van, és egyike a va­laha ismert legtechnikásabb kísérő dobosoknak. Kutató tanár és jazzklinikus, akit zenésztársai nagyra becsülnek. Turnéi alatt rendszeresen fel­keresi az árvaházakat és ingyen showműsort ad nekik. Á színpadon látványos és izgalmas elő­adó. (5 népszerűsített egy dobszerelést, amely­ben iker basszusdobok szerepelnek, de utánzói­nak többjével ellentétben ő ezt a szettet logiku­san, nem a trükkök kedvéért használja. Á szín­padon kívül csendes, komoly, tartózkodó, egyi­ke a legkedveltebb jazzembereknek.


Albumok: Duke Ellington's Coronets (1951), El­lington Uptown (1952), Louie Bellson Quintet (1954), Big Band Jazz From The Summit/With Bells On (1962), Gene Krupával: The Mighty Two (1963), Thunderbird (1963), The Dynamic Drums Of Louie Bellson (1968), Louie In London (1970), Duke Ellingtonnal: Duke's Big 4 (1973),150 MPH (1974), The Louie Bellson Explosion (1975), Louie Bellson's 7 (1976), Ecué - Ritmos Cubans (1977), Prime Time (1977), Sunshine Rock (1977), Note Smoking (1978), Raincheck (1978), Intensive Care (1978), Louie Bellson Jam (1978), Matterhorn (1978), Side Track (1979), Dynamite! (1979), Origi­nals (1979), Louie Bellson's Big Band Explosion Live (1979), London Scene (1980), The London Concert (1981), Cool Cool Blue (1982), The London Gig (1982), East Side Suite (1987), Live At Jazz Showcase (1987), Jazz Giants (1989).





BELLSON, LOUIE




Mindkét kezét egyformán jól használja, fi­gyelemre méltó ujjkontrollja van, és egyike a va­laha ismert legtechnikásabb kísérő dobosoknak.






artLine Galéria sun-eyes

Retorika - HangÁr



artLine Galéria
- út a kifejezéshez -
sweet home
Világra szóló, Világnak való
© artLine 5711

artList









BELLSON, LOUIE