BELLSON, LOUIE
BELLSON, LOUIE
LOUIE BELLSON
BELLSON, LOUIE - 1924. július 26-án született az Illinois állambeli Rock Falsban, Egyesült Államok.
Dobos. Bellson akkor hívta fel először magára a figyelmet, amikor 1940-ben megnyert egy Gene Krupa tehetségkutató versenyt, korai profi szerződéseinek egyikét is Krupa régi főnökével, Benny Goodmannel kötötte. Bellson később dolgozott Tommy Dorsey, Harry James big bandjével is, majd 1951-ben csatlakozott Duke Ellingtonhoz. Dinamikus, agresszív stílusa alapvetően különbözött Sonny Greer néha affektáltan érzelgős játékától. Ellington ekkor több Bellson-kompozíciót játszott, köztük a “The Hawk Talks" című darabot, amelyet Harry Jamesnek írt és a “Skin Deep"-et, ezt a maratoni dobszólót. Miután elhagyta Ellingtont, Bellson kisegyüttesekkel készített felvételeket és turnézott velük, alkalmilag big bandekhez is csatlakozott. Az ötvenes évek közepén rövid ideig viszszatért Tommy Dorseyhez, majd Louis Armstrong, Benny Carter, Ella Fitzgerald, Oscar Peterson, Árt Tatum és mások kíséretében felvételeket készített Norman Granz részére. Ezen alkalmakkor bebizonyította kiváló kísérőképességeit, ami alaposan megzavarta azokat, akik ót csupán mennydörgő szólistának tartották. Á hatvanas évek elejétől annak haláláig felesége, Pearl Bailey énekesnő zeneigazgatója és kísérője volt, ám ugyanakkor folytatta saját kis- és közepes formációival a lemezfelvételeket, turnézott is, majd a hatvanas évek közepén rövid időre visszatért Ellingtonhoz és Jameshez. Jazzkompozícióin kívül Bellson írt balettzenét is, valamint jazz- és szimfonikus zenekari kombinációkat. Mindkét kezét egyformán jól használja, figyelemre méltó ujjkontrollja van, és egyike a valaha ismert legtechnikásabb kísérő dobosoknak. Kutató tanár és jazzklinikus, akit zenésztársai nagyra becsülnek. Turnéi alatt rendszeresen felkeresi az árvaházakat és ingyen showműsort ad nekik. Á színpadon látványos és izgalmas előadó. (5 népszerűsített egy dobszerelést, amelyben iker basszusdobok szerepelnek, de utánzóinak többjével ellentétben ő ezt a szettet logikusan, nem a trükkök kedvéért használja. Á színpadon kívül csendes, komoly, tartózkodó, egyike a legkedveltebb jazzembereknek.
Albumok: Duke Ellington's Coronets (1951), Ellington Uptown (1952), Louie Bellson Quintet (1954), Big Band Jazz From The Summit/With Bells On (1962), Gene Krupával: The Mighty Two (1963), Thunderbird (1963), The Dynamic Drums Of Louie Bellson (1968), Louie In London (1970), Duke Ellingtonnal: Duke's Big 4 (1973),150 MPH (1974), The Louie Bellson Explosion (1975), Louie Bellson's 7 (1976), Ecué - Ritmos Cubans (1977), Prime Time (1977), Sunshine Rock (1977), Note Smoking (1978), Raincheck (1978), Intensive Care (1978), Louie Bellson Jam (1978), Matterhorn (1978), Side Track (1979), Dynamite! (1979), Originals (1979), Louie Bellson's Big Band Explosion Live (1979), London Scene (1980), The London Concert (1981), Cool Cool Blue (1982), The London Gig (1982), East Side Suite (1987), Live At Jazz Showcase (1987), Jazz Giants (1989).
Mindkét kezét egyformán jól használja, figyelemre méltó ujjkontrollja van, és egyike a valaha ismert legtechnikásabb kísérő dobosoknak.
