ADDERLEY, "CANNONBALL"

ADDERLEY, "CANNONBALL"

CANNONBALL

Julian Ad­derley néven született 1928. szeptember 15-én a floridai Tarapában, Egyesült Államok.

1975. augusztus 8-án hunyt el. Cannonball Ádderley nemzedéke nagy szaxofonosainak egyike volt. Charlie Parker alto-örökségének tüzes, blues­zal áthatott interpretációja révén rengeteg új hí­vet szerzett a jazznek, olyanokat, akikhez a mű-faj mindeddig el sem jutott. A hatvanas években egy olyan új irányzatot fejlesztett ki - a soul jazzt - amelynek népszerűsége töretlenül él a kilenc­venes években is. A "Cannonball" (ágyúgolyó) elnevezés a "Cannibal" (kannibál) gúnynévből származott, amelyet még a középiskolában ra­gasztottak rá elképesztő étvágya miatt. 1944 és 1948 között réz- és fafúvós hangszereken tanult játszani. 1956-ig a floridai Lauderdale-ben levő Dillerd középiskola zenekarvezetője volt, és egyúttal saját jazzkvartettjét is vezette. Katonai szolgálata idején a 36. sz. katonazenekar vezető­je lett, amelyben öccse, Nat Ádderley trombitált. A legendás altszaxofonos és rhythm & blues énekes, Eddie "Cleanhead" Vinson beszélte rá, hogy New Yorkba menjen. Itt Cannonball a bő­gős Oscar Pettiforddal játszva a Cafe Bohemia szenzációja lett. 1958-ban a Riverside Records­hoz szerződött, és a következő hat évben leme­zek sorát készítette, sokat közülük élőben, ame­lyek megalapozták a soul jazzt. Testvérén, Naten kívül Ádderley első együttesében a Sam Jones és Louis Hayes alkotta csodás ritmus­szekciót a zongorista Bobby Timmons egészítet­te ki, aki a zenekar első slágerét, a "This Here"-t is komponálta. 1957-től 1959-ig Ádderley a "klasszikus" Miles Davis Quintet tagja volt. Ez az együttes olyan döbbenetesen nagy egyénisé­gek csapata volt, mint John Coltrane (tenorsza­xofon), Bill Evans vagy Red Garland (zongora), Paul Chambers (bőgő) és Philly Joe Jones (dob). Cannonball játszott az ünnepelt Kind of Blue al­bumon, és ugyanakkor elkészítette a Blue Note részére saját Somethin' Else című lemezét, ame­lyen Davis is közreműködött - ritka pillanat!
Davist elhagyva Cannonball átalakította saját csapatát. Öccse, Nat kornettozott, és Yusef Lateef tenorszaxofonozott. Ez az együttes a tehetségek egész sorát nevelte fel. Joe Zawinul, majd George Duke voltak a zenekar elektromos zongoristái. Ádderley következő nagy slágere Zawinul "Mercy, Mercy, Mercy" című szerzemé­nye lett, amelyet a chicagói Delisa Klubban rögzítettek. A szám 1967 januárjában 11. lett az amerikai toplistán. Már a cím is mutatja a gospel-ori­entáltságot: a Black Consciousness (a. m. Fekete Öntudat) eszméjét, amely a banda játékát meg­határozta. Ádderley-ék utolsó nagy sikere egy másik Zawinul-szerzemény, a ,,Country Prea­cher" volt, amely 1970 elején a 29. helyig kúszott fel a rhythm & blues toplistán. Igazi, tiszta jazz soha többé nem aratott ehhez hasonló hatalmas tömegsikert. Ha példaképeiről kérdezték, Ad-derley elsősorban a swing altszaxofonos, Benny Cartert és természetesen Charlie Parkert említette, a blues-torzítások iránti érzéke azonban képessé tette a John Coltrane- és Ornette Cole­man-féle avantgarde tanulságok alkalmazására is. Altszaxofonjátékában volt valami különleges közvetlenség, amely nem hagyta feledni, hogy a bebop mélyén ott a blues, az az elem, amelyet a jazzrock, a soul jazz elkorcsosult ivadéka, túl gyakran elfojtott.


Albumok: Somethin' Else (1958), Alabama Con­certo (1958), Cannonball And Coltrane (1959), The Cannonball Adderley Quintet In San Francisco (1960), Them Dirty Blues (1960), African Waltz (1961), The Cannonball Adderley Sextet in New York (1962), Cannonball's Bossa Nova (1963), Jazz Workshop Revisited (1963), Mercy Mercy Mercy (1967), Milt Jacksonnal: Things Are Getting Better (1968), Accent On Africa (1968), What Is This Thing Called Soul (1984, felvétel: 1960).

Julian Ad­derley néven született 1928. szeptember 15-én a floridai Tarapában, Egyesült Államok.