BEIDERBECKE, BIX

BEIDERBECKE, BIX

BIX BEIDERBECKE

BEIDERBECKE, BIX - 1903. március 10-én született az Iowa állambeli Davenportban, Egyesült Államok, 1931. augusztus 6-án hunyt el New Yorkban, Egyesült Államok.

Bix Beider­becke, a jazz legendáinak egyike (valószínűleg jót mulatna, ha tudná, hogy halála után az lett be­lőle), akkor találkozott először a zenével, amikor a zongorán kezdte kipötyögtetni a számokat, és 15 éves korában kezdett kornettozni. Az Origi­nal Dixieland Jazz Band lemezfelvételei és a Mis­sissippi gőzhajókon működő zenekarok hatásá­ra Beiderbecke otthagyta középosztálybeli csa­ládját és 1923-han már jelentős hírneve volt a Wolverines zenekarral. New Yorkban és Chicagóban Beiderbecke tánczenekarokkal játszott, ám szabadidejében az akkori idő vezető fekete zenészeit, nevezetesen Louis Armstrongot és Joe “King" Olivert hallgatta. 1926-ban Frankie Trumbauerrel dolgozott, majd 1928-ban mind­ketten Jean Goldkette és Paul Whiteman zeneka­rába kerültek. Ebben az időben ezek voltak a jazzkorszak show bandjei. Beiderbeckét jazz­szólistaként szerződtették, és nagyon j61 megfi­zették. Ez a két tény jócskán ellentmond annak a közhelyszere bölcsességnek, mely szerint az ilyen munkák, különösen a Whiteman zenekar­ral, lerombolják a kreatív impulzusokat, és elő-segítik a hanyatlást. Ezzel párhuzamosan ugyanis Beiderbecke számos jazzegyüttessel szerepelt szabadúszóként, amelyekben a Gold­kette és Whiteman által foglalkoztatott más prí­ma jazzművészek is szerepeltek. Beiderbecke problémái abban nyilvánultak meg, hogy vá­gyott arra, hogy munkáját a klasszikus módon “elismerjék", ugyanakkor a családja kitaszította (filméletrajzának írója, Brigitte Berman megmu­tatja, hogy amikor hazalátogat, akkor egy fali­szekrényben bontatlanul találja meg azokat a le­mezeket, amelyeket postán küldött szüleinek), valamint alapvető jellemgyengeségei is voltak. Ezek a dolgok az ivásba vitték, és innen tovább a krónikus alkoholizmusba. Mindezek és mind­jobban elhatalmasodó betegsége oda vezettek, hogy Beiderbecke kikerült a Whiteman-zene­karból, ugyanakkor Whiteman nem töltötte be a helyét a zenekarban, és kifizette Beiderbecke összes számláját. 1929 végén tért haza Daven­portba, hogy helyrehozza kondícióját. Életének utolsó évében Beiderbecke játszott a Casa Loma Orchestrával, és New York-i alkalmi gramofon­zenekarokkal szerepelt, például Benny Good­mannel, Red Nicholsszal és másokkal.
Amikor 1931 augusztusában elhunyt, Beider­becke mindössze 28 esztendős volt. Armstrong játékának merész és korláttörő virtuozitásával ellentétben Beiderbecke technikája behatárolt volt, ugyanakkor nagy magabiztossággal ját­szott. Kornettfának soundja törékeny, kris­tálytiszta minősége kívülálló, befelé forduló for­malizmussal párosul (nem meglepő, hogy De­bussyt csodálta). Komponált néhány zongora­darabot, közülük az “In A Mist" című határozot­tan mutatja, hogy erősen pályázik a klasszikus babérokra. Lemezfelvételei, akár kisegyüttessel (a “Singín' The Blues" Trumbauerrel) vagy big bandekkel (a “San" és a “Dardanella" a White­man zenekarral) folyamatosan termékeny kép­zelőerejét mutatják. Beiderbecke korai halála, el­távozásának módja legendák forrása, amihez még hozzájárult Dorothy Baker regénye, a Young Man With A Horn is, amely romanticizálja az életét. Mint az gyakran megesik, volt egy hosszú szakasz, amikor a legenda felülmúlta a valóságot. Újabban, részben a kiterjedt lemez-új­rakiadásoknak köszönhetően és részben annak, hogy Richard Sudhalter és Philip Evans életrajzi kötete akkurátusan írja le Beiderbecke életét, és Berman kiválóan filmezett dokumentumanya­gának, most már egy sokkal kiegyensúlyozot­tabb képünk van az életműről. Jóllehet a jazz sod­rában Beiderbecke hozzájárulása lényegesen ke­vesebb mint a konkurens Armstrongé, annyit megállapíthatunk, hogy a későbbi generáció jazztrombitásainak hűvösebb megközelítés­módja az ő játékában vetette előre árnyékát.


Válogatott albumok: The Complete Bix Beider­becke In Chronological Order Vols 1-9 (1924 és 1939 közötti felvételek), At The jazz Band Ball (1924 és 1928 közötti felvételek), Bixilogy Vols 1-14 (1924 és 1930 közötti felvételek), The Studio Groups (1927-es felvételek).
További információk: Ralph Berton: Remem­bering Bix. Richard M. Sudhalter és Philip R. Evans: Bix: Man And Legend.

Életének utolsó évében Beiderbecke játszott a Casa Loma Orchestrával, és New York-i alkalmi gramofon­zenekarokkal szerepelt, például Benny Good­mannel, Red Nicholsszal és másokkal.