BECHET, SIDNEY

BECHET, SIDNEY

SIDNEY BECHET

BECHET, SIDNEY - 1897. május 14-én szüle­tett a louisianai New Orleansben, Egyesült Álla­mok, 1959. május 14-én hunyt el.

A korai jazz központi figurája, kiváló klarinétos, aki évtize­deken keresztül a szopránszaxofon egyetlen ál­landó megszólaltatója volt. Sidney Bechet kar­rierje 1909-ben kezdődött. Az elkövetkező né­hány évben olyan legendás zenészek együtte­seiben klarinétozott, mint Buddy Petit, John Ro­bichaux és Bunk Johnson. 1917-ben Bechet el­hagyta New Orleanst, mind szó szerint, mind zeneileg, és 1919-ben a Will Marion Cook zene­kar tagjaként Európában turnézott. Londoni tar­tózkodása alatt bérelt egy szopránszaxofont, el­kezdett foglalkozni a hangszerrel, és ő lett a hír­hedten nehéz hangszer első mestere, az első iga­zi jazzszaxofonos. Bechet európai útja vegyesre sikeredett: lelkes kritikákat kapott, többek kö­zött a sokszor citált dicséretet Ernest Ansermet­től, a svájci karmestertől. Ugyanakkor London­ban, egy kétes erkölcsű hölggyel való botránya után, rövid időre be is börtönözték. Az Egyesült Államokba visszatérve Bechet James P. John­sonnal és Duke Ellingtonnal dolgozott, majd is­mét kiterjedt európai turné következett. Ezúttal Párizsban került összeütközésbe a törvénnyel. Tartózkodását erőszakkal meghosszabbították egy évvel, mivel a zongorista Mike McKendrick­kel lövöldözéses incidensbe keveredett. A bör­tönből kikerülve Bechet az Egyesült Államok­ban hosszú ideig dolgozott Noble Sisslével, utol­jára a harmincas években. Ebben a korszakban számos neves jazzmuzsikussal játszott és készí­tett lemezfelvételeket, például Louis Armstrong, Tommy Ladnier és Eddie Condon partnere volt. 1938-ban Bechet átmenetileg visszavonult a ze­neiparból, és szabóként dolgozott New York­ban. A következő évben az akkor induló új Blue Note label részére elkészítette a “Sumrertime" felvételét, amely népszerű slágere lett, és egyike legjelentősebb előadásainak. A negyvenes évek­ben Bechet folytatta tanítási tevékenységét (ko­rábban rövid ideig Johnny Hodgesnak adott órákat), tanítványai egyike Bob Wilber volt, aki ráadásul nem csak tanítványa volt, de együtt is dolgozott a mesterrel. A negyvenes évek végén Bechet ismét meglátogatta Európát, és ezúttal már nem voltak a tartózkodását beárnyékoló fel­hők, mint a korábbi alkalmakkor. 1949-es fellé­pése a Salle Pleyel Jazz Festiválon masszív siker volt. Még ugyanebben az évben újra fellépett Franciaországban, és ekkor le is telepedett. Az ötvenes években újonnan megtalált hazája egyik királya lett, megtapasztalhatta a szabad­ságot, a kellő megbecsülést, amely annyira hiányzott neki az Egyesült Államokban. Kon­certezett, lemezfelvételeket készített, és már csak látogatóként ment az Egyesült Államokba, hazájaként Franciaországot jelölte meg. Az 1958-as brüsszeli világkiállításon megcsodál­hatták erőteljes játékát, amely semmi jelét nem mutatta, hogy már súlyos beteg. 1959. május 14­én halt meg rákban, éppen 62. születésnapján. Antibes-ban, ahol az otthona volt, emlékművet állítottak neki, és teret neveztek el róla.
Lírikus, a szívét kitevő játékos volt, bő vibrá­tóval, Bechet az elriadók legszenvedélyesebbjei­nek egyike. Szopránszaxofonon senkihez sem hasonlítható, olyan erőteljesen kiemelkedő mint a trombitásoknál Louis Armstrong. Hangzó öröksége melódiában gazdag, és emocionális in­tenzitása magával ragadó, csak kevés játékos, közöttük Wilber képes figyelemreméltóan kö­vetni. Bechet önéletrajza, a Treat It Gentle roman­tikus, nagyon olvasmányos kötet, ámde nem életének pontos számvetése.


Albumok: Deux Heures Du Matin Au Vieux Co­lombier (1952), Olympia Concert (1954), Refreshing Tracks (1958, Teddy Bucknerral: Parisian Encoun­ter (1958), Concert At The World's Fair, Brussels (1958). Antológiák: Sidney Bechet I (1923 és 1938 közötti felvételek), Noble Sisslével és Tommy Ladnier-vel: Sidney Bechet In Digital Stereo (1924 és 1938 közötti felvételek), The Complete Sidney Bechet Vols 1-4 (1932 és 1941 közötti felvételek), Bechet of New Orleans (1932 és 1942 közötti felvételek), The Bluebird Sessions (1932 és 1943 közötti felvételek), jazz Classics Volumes I And 2 (1939 és 1951 közötti felvételek), The Sidney Bechet­Muggsy Spanier Big Four: A Jam Session (1940-es felvételek), Louis Armstronggal: New Orleans Days (1940-es felvételek), Sidney Bechet And His New Orleans Feetwarmers Vols 1-3 (1940-41-es felvételek), The Panassie Sessions (1941 és 1943 közötti felvételek), Sidney Bechet 11(1945 és 1951 közötti felvételek), Bob Wilberrel: Sidney Bechet III (1949-es felvételek).


További információ: Sidney Bechet: Treat It Gentle. John Chilton: Sidney Bechet. The Wizard Of Jazz.

Ebben a korszakban számos neves jazzmuzsikussal játszott és készí­tett lemezfelvételeket, például Louis Armstrong, Tommy Ladnier és Eddie Condon partnere volt