BARNET, CHARLIE

BARNET, CHARLIE

CHARLIE BARNET

BARNET, CHARLIE - 1913. október 26-án szü­letett New Yorkban, Egyesült Államok, 1991. szeptember 4-én hunyt el.

A swingkorszak zene­karvezetői közül Barnet tehette leginkább azt, amihez kedve volt. Gazdag New York-i család sarja volt, már iskoláskorában zongorázott és nádfúvós hangszereken játszott, tízéves korára pedig eldöntötte, hogy jazzt fog játszani. Évekig óceánjáró hajókon zenélt, sokszor zenekarveze­tőként, és a szárazföldön is sok zenekarban meg­fordult Amerika-szerte. Első saját szárazföldi zenekarát 1933-ban alakította, és innentől kezd­ve az egész swingkorszakban hol volt zenekara, hol nem. Barnet anyagilag megengedhette ma­gának, hogy bármiféle zenei, vagy más szeszé­lyét kiélje, és meg is tette azt. Noha kicsapon­góan élt, és hatszor nősült, magas zenei színvo­nalon játszott, meg is tartotta azt, és semmiféle kommersz nyomásnak nem engedett. Vezető szerepet játszott a fekete zenészek alkalmazásá­val kapcsolatos faji tabuk ledöntésében is, és már 1935-ben kevert fajú együttese volt. Az évek so­rán Barnetnél játszó zenészek és énekesek név­során olyan nagy nevek szerepelnek, mint Fran­kie Newton, Peanuts Holland, Clark Terry, Charlie Shavers, Lena Horne, Dizzy Gillespie és Tommy Young. Bár sosem érte el azt a népszerű­séget, amit Benny Goodman, Artie Shaw vagy Tommy Dorsey, Barnetnek is voltak slágerleme­zei, mint a “Cherokee', a “Things Ain't What They Used To Be' vagy a ,,That Old Black Ma­gic". A negyvenes évekre Barneté volt az egyik legjobb big band, és még sok népszerű felvételt készített, mint a “Skyliner"-t. Bár többféle szaxo­fonhoz értett, zenekarának szopránjátéka adta meg a maga jellegzetes soundját. Hangszerelői, fáként Billy May és Bill Holman különösen te­hetségesek voltak, míg azonban Barnet csodála­ta Duke Ellington iránt biztosította azt, hogy mindig a legmagasabb színvonalra törekedjék, mégis csak ritkán érte el a tökéletességnek azt a fokát, amit a “herceg", azaz Duke. A negyvenes évek végére Barnet a big band-területen min­dent elért, amire csak képes volt. Feloszlatta ze­nekarát, és szállodásnak á11t. A későbbi években időnként még alakított egy-egy kisegyüttest kü­lönleges alkalmakra, és többnyire a legrango­sabb zenészeket szerződtette, mint Conte Can­dolit, Willie Smith-t, Nat Pierce-t, Don Lammon­dot és Al Portinót, akiknek minden szabadságot megadott ahhoz, hogy lendületesen swingelő big band jazzt játsszanak. Barnet önéletrajza őszinte beszámoló nyugtalan életéről.


Albumok: Charlie Barnet Jubilee (1945), On The Air In The Fifties (1955), Live At Basin Street East (1966), Charlie Barnet Big Band -1967 (1967). An­tológiák: The Indispensable Charlie Barnet Vols 1-2 (1939-40), The Indispensable Charlie Barnet Vols 3-4 (1940-41), Down Beat With Charlie Barnet (1940), Skyliner (1942-46).
További információk: Charlie Barnet és Stan­ley Dance: Those Swinging Years: The Autobio­graphy Of Charlie Barnet.

minden szabadságot megadott ahhoz, hogy lendületesen swingelő big band jazzt játsszanak