BARKER, GUY


BARKER, GUY

GUY BARKER




BARKER, GUY - 1957. december 26-án szüle­tett Londonban, Anglia.

Gyermekkorában trombitálni tanult és a Royal College of Music ta­nulója volt. Egyike azon számos kiváló brit mu­zsikusnak, akik a National Youth Jazz Orchest­rából kerültek ki. Barker hamar felhívta magára a médiák és a profi jazzmuzsikusok figyelmét. A NYJO-vel a Cleveland Jazz Festiválon léptek fel az angliai Middlesborough-ban, amikor is a színpadon váratlanul Clark Terry csatlakozott hozzá egy duettre, amitől egy percre sem vesz­tette el magabiztosságát. 20 esztendős korában Barker saját kvintettjével turnézott Nagy-Bri­tanniában, fiatal amerikai zenészekkel együtt, akiket egy New York-i látogatása során ismert meg. A hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején Mike Westbrookkal, John Dankworth­szel, Chris Hunterrel és a Hubbard's Cubbard nevű jazzrock együttessel játszott. A nagy áttö­résre Gil Evansszel került sor, akivel turnézott és felvételeket készített, aztán Stan Traceyvel, Clark Traceyvel turnézott a Távol-Keleten, Európában és Nagy-Britanniában; dolgozott Ornette Colemannel is. Jazzmunkája mellett Barker a London Symphony Orchestra szólistá­ja, és szerepelt olyan muzsikusok kísérő zenekarában, mint Frank Sinatra, Lena Horne, Sammy Davis Jnr., Mel Tormé és Liza Minnelli. Egyaránt aktív a film, a televízió és lemezstúdiók világá­ban, Evansszel játszott az Insignificance (1985) soundtrackjén, azután az Absolute Beginners-ben (1986) és a The Living Daylights-ban (1987). Szá­mos rockalbumon is szerepelt mint Paul McCartney, Grace Jones és Joan Armatrading közreműködője. A nyolcvanas években sok jazzlemezt készített Westbrookkal, Evansszel, a Stan Tracey's Hexaddal, big bandekkel, Clark Tracey, Peter King, Jim Mullen és a Jack Sharpe Big Band társaságában. A kilencvenes években is folytatta aktív életét, 1991-ben játszott Sinatra brit turnéján, Georgie Fame-mel Hongkongban Chet Baker-emlékturnén vett részt. Emellett klub- és fesztiválszereplések, Bix Beiderbecke zenéjének újraalkotása egy koncertsorozat kere­tében, felvételek Carla Bleyjel és saját kvintettjé­vel voltak a főbb események. Barker tiszta hangú melodikus játéka a pattogó bopos rohammal egyesülve szólójátékát attraktívvá és felvilla­nyozóvá teszi. Zenéjének magas művészi érté­két mutatja, hogy koncertturnéin olyan külön­böző trombitás egyéniségek előtt tiszteleg, mint Baker és Beiderbecke, és az eredmény termé­szetesen nem azt mutatja, hogy egyszerű utánzó lenne. Ellenkezőleg, jellegzetes játékstílusa a ki­lencvenes évek nagy jazzélvezeteinek egyike. Barker józan színpadi viselkedése és öltözéke jó1 elrejtik vibráló zenei személyiségét; jövője ha­tártalan. Barker kiemelkedő szereplése után az 1989-es South Bank Jazz Festiválon a lincoln­shire-i Grimsbyben, Lee Konitz megjegyezte: “Egy nap e fickók egyike még zseni lesz." A nap eljött.


Albumok: Hubbard's Cubbard (1983), a Hub­bard's Cubbarddal: Nip It In The Bud (1985), Clark Traceyvel: Suddenly Last Tuesday (1986), TraceyveL Stiperstones (1987), Peter Kinggel: Brother Bernard (1988), Holly J (1989), Isn't It (1991).





BARKER, GUY




A nagy áttö­résre Gil Evansszel került sor, akivel turnézott és felvételeket készített, aztán Stan Traceyvel, Clark Traceyvel turnézott a Távol-Keleten






artLine Galéria sun-eyes

Retorika - HangÁr



artLine Galéria
- út a kifejezéshez -
sweet home
Világra szóló, Világnak való
© artLine 5711

artList









BARKER, GUY