BARKER, GUY
BARKER, GUY
GUY BARKER
BARKER, GUY - 1957. december 26-án született Londonban, Anglia.
Gyermekkorában trombitálni tanult és a Royal College of Music tanulója volt. Egyike azon számos kiváló brit muzsikusnak, akik a National Youth Jazz Orchestrából kerültek ki. Barker hamar felhívta magára a médiák és a profi jazzmuzsikusok figyelmét. A NYJO-vel a Cleveland Jazz Festiválon léptek fel az angliai Middlesborough-ban, amikor is a színpadon váratlanul Clark Terry csatlakozott hozzá egy duettre, amitől egy percre sem vesztette el magabiztosságát. 20 esztendős korában Barker saját kvintettjével turnézott Nagy-Britanniában, fiatal amerikai zenészekkel együtt, akiket egy New York-i látogatása során ismert meg. A hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején Mike Westbrookkal, John Dankworthszel, Chris Hunterrel és a Hubbard's Cubbard nevű jazzrock együttessel játszott. A nagy áttörésre Gil Evansszel került sor, akivel turnézott és felvételeket készített, aztán Stan Traceyvel, Clark Traceyvel turnézott a Távol-Keleten, Európában és Nagy-Britanniában; dolgozott Ornette Colemannel is. Jazzmunkája mellett Barker a London Symphony Orchestra szólistája, és szerepelt olyan muzsikusok kísérő zenekarában, mint Frank Sinatra, Lena Horne, Sammy Davis Jnr., Mel Tormé és Liza Minnelli. Egyaránt aktív a film, a televízió és lemezstúdiók világában, Evansszel játszott az Insignificance (1985) soundtrackjén, azután az Absolute Beginners-ben (1986) és a The Living Daylights-ban (1987). Számos rockalbumon is szerepelt mint Paul McCartney, Grace Jones és Joan Armatrading közreműködője. A nyolcvanas években sok jazzlemezt készített Westbrookkal, Evansszel, a Stan Tracey's Hexaddal, big bandekkel, Clark Tracey, Peter King, Jim Mullen és a Jack Sharpe Big Band társaságában. A kilencvenes években is folytatta aktív életét, 1991-ben játszott Sinatra brit turnéján, Georgie Fame-mel Hongkongban Chet Baker-emlékturnén vett részt. Emellett klub- és fesztiválszereplések, Bix Beiderbecke zenéjének újraalkotása egy koncertsorozat keretében, felvételek Carla Bleyjel és saját kvintettjével voltak a főbb események. Barker tiszta hangú melodikus játéka a pattogó bopos rohammal egyesülve szólójátékát attraktívvá és felvillanyozóvá teszi. Zenéjének magas művészi értékét mutatja, hogy koncertturnéin olyan különböző trombitás egyéniségek előtt tiszteleg, mint Baker és Beiderbecke, és az eredmény természetesen nem azt mutatja, hogy egyszerű utánzó lenne. Ellenkezőleg, jellegzetes játékstílusa a kilencvenes évek nagy jazzélvezeteinek egyike. Barker józan színpadi viselkedése és öltözéke jó1 elrejtik vibráló zenei személyiségét; jövője határtalan. Barker kiemelkedő szereplése után az 1989-es South Bank Jazz Festiválon a lincolnshire-i Grimsbyben, Lee Konitz megjegyezte: “Egy nap e fickók egyike még zseni lesz." A nap eljött.
Albumok: Hubbard's Cubbard (1983), a Hubbard's Cubbarddal: Nip It In The Bud (1985), Clark Traceyvel: Suddenly Last Tuesday (1986), TraceyveL Stiperstones (1987), Peter Kinggel: Brother Bernard (1988), Holly J (1989), Isn't It (1991).
A nagy áttörésre Gil Evansszel került sor, akivel turnézott és felvételeket készített, aztán Stan Traceyvel, Clark Traceyvel turnézott a Távol-Keleten
