BARBER, CHRIS


BARBER, CHRIS

CHRIS BARBER




BARBER, CHRIS - 1930. április 17-én született a hertfordshire-i Welwyn Garden Cityben Ang­lia.

A negyvenes években Barber a Guildhall School of Music-ban pozanozni és bőgőzni ta­nult, amelyekből az előbbi lett a fő hangszere, al­kalmilag azonban később is játszott bőgőn. A negyvenes évek végén szokatlan módon, szö­vetkezetként alapította meg első zenekarát, amelyben Monty Sunshine, Ron Bowden és Lonnie Donegan zenéltek. Az ötvenes évek ele­jén jelentős haladást ért el a band, mindazonáltal meghívták a zenekarba Ken Colyer-t, ami nem bizonyult szerencsés húzásnak; végül Colyer el is hagyta a zenekart és Pat Halcox került a helyé­re. Figyelemre méltó állandó zenekari tagjaival a Barber-együttes hamarosan Nagy-Britannia ve­zető tradicionális zenekarai közé számított, és kivette részét abból az érdeklődésből, amelyben az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején a jazz e formája részesült. A tradicionális zene iránti érdeklődés csökkenése, amely a rockrob­banás következménye volt, drámaian hatott sok brit jazz-zenekarra, de Barbernek jobban ment, mint valaha. Ez részben okos üzletpolitikájának, részben a zenei fejlődési irányok felismeréséből és a másfajta zenék iránti nyitottságából adó­dott, anélkül hogy csökkentette volna a magas zenei színvonalat. A hatvanas években Barber a zenekar nevét Chris Barber Blues and Jazz Band­re változtatta. A zenekar repertoárjának tradi­cionális elemei közé beültette a ragtime-ot, de ugyanakkor olyan modern muzsikusokkal is dolgozott, mint Joe Harriott. Ennek a korszaká­nak legfontosabb szereplései között volt a rhythm & blues és a blues aktív propagálása, amelyet ő azzal is aláhúzott, hogy vezető ameri­kai művészeket hívott meg Nagy-Britanniába, mégpedig gyakran saját költségén. E jótékony kezdeményezés révén felhívta a brit hallgatóság figyelmét olyan jelentós egyéniségekre, mint Sister Rosetta Tharpe, Brownie McGhee, Louis Jordan és Muddy Waters. Barbert nem elégítette ki a régebbi blues-stílusok előadása, hanem ezt kiegészítette a rockzenészek és hallgatóságuk által kedvelt bluesirányzattal, és olyan zenésze­ket szerződtetett, mint John Slaughter és Pete York (a Spencer Davis Group egykori tagja), akik boldogan játszottak a hosszú idő óta együtt dolgozó Halcox-szal, Ian Wheelerrel, Vic Pitt-tel és másokkal. A hetvenes években Barber mind­inkább a mainstream zenére koncentrált, külö­nös affinitása volt a Duke Ellington-stílusú együttesek zenéjéhez, és ekkor olyan vendég­muzsikusokkal turnézott, mint Russee Procope, Wild Bill Davis, Trummy Young és John Lewis. Ugyanakkor fenntartotta a jazz gyökereivel való kapcsolatát is, és - ezzel párhuzamosan - a kor­társ blues-világgal is, és sokat turnézott a Take Me Back To New Orleans show műsorral, amely­ben Mac “Dr John" Rebenneck volt az egyik köz­reműködő. Pozanosként Barber telt és zamatos soundjával és folyékony szólóival növelte ázsió­ját. Zenekarvezetőként és trendirányítóként egyike a legjelentősebbeknek a mai jazzszínpa­don, mind nemzetközileg, mind brit viszonylat­ban. A kilencvenes évek elején zenekarvezető­ként már az ötödik évtizedébe lépett, de mit sem vesztett lelkesedéséből, érdeklődéséből, és nem utolsósorban, hallgatóságából.


Válogatott albumok: Ragtime (1960), Chris Barber At The London Palladium (1961), Getting Around (1963), Battersea Rain Dance (1967-68), Live In East Berlin (1968), Get Rolling! (1969-71), Sideways (1974), Echoes Of Ellington (1976), Take Me Back To New Orleans (1980), Mardi Gras At The Marquee (1983), Concert For The BBC (1986), Clas­sics Concerts In Berlin (1988, felvétel: 1959), Star­dust (1988). Antológiák: Can't We Get It Together? (1954-84) (1986), The Best Of Chris Barber (1959­62) (1988).





BARBER, CHRIS




A tradicionális zene iránti érdeklődés csökkenése, amely a rockrob­banás következménye volt, drámaian hatott sok brit jazz-zenekarra






artLine Galéria sun-eyes

Retorika - HangÁr



artLine Galéria
- út a kifejezéshez -
sweet home
Világra szóló, Világnak való
© artLine 5711

artList









BARBER, CHRIS