BLAKE, RAN


BLAKE, RAN

Ran Blake




BLAKE, RAN - 1935. április 20-án született a Massachusetts állambeli Springfieldben, Egye­sült Államok.

Springfieldben, majd később a con­necticuti Suffieldbennőtt fel, négyéves korától jó­részt autodidakta zongorista volt. Gyermekko­rától fogva filmbolond lévén, megismerkedett a soundtrackek, azaz a filmzenék világával, ami jó bevezetés volt neki a huszadik századi zeneszer­zők, mint Bartók, Debussy és Prokofjev világába. Ugyanakkor a gospel zene iránti szeretetét Ma­halia Jackson lemezei táplálták, valamint a con­necticuti Hartfordban a helyi Church of God in Christben szerzett személyes élményei. Blake 1956-tó1 1960-ig a Bard College-ban tanult, ki­gondolva saját jazzkurzusát, és egyúttal elkez­dett Jeanne Lee énekesnővel is dolgozni -1961­ben lemezfelvételt készítettek és 1963-ban Euró­pában turnéztak. A third stream zene vezető apostolával, Gunther Schullerrel folytatott tanul­mányai megadták Blake-nek azt a lehetőséget, hogy az afro-amerikai, az európai klasszikus és a különböző etnikumok népzenéinek saját szemé­lyes szintézisét megtalálja. Amikor Schuller 1967-ben a bostoni New England Conservatory of Music elnöke lett, akkor Blake odament, hogy vele dolgozhasson, majd 1973-ban a Third Stream Department professzora lett, ahol azóta is megmaradt. Jóllehet legtöbb felvétele szóló, dol­gozik énekesekkel is, mint Lee, Chris Connor és Eleni Odorai, valamint szaxofonosokkal, mint Anthony Braxton, Steve Lacy, Houston Person és Ricky Ford, akit Blake Bostonban 16 esztendős korában “felfedezett". Más figyelemre méltó projektje például együttműködése a New Eng­land Conservatory Symphony Orchestrával (a Portfolio Of Doktor Mabuse-on), valamint vendég-művészként való részvétele Franz Koglmann 1989-es Orte Der Geometria című darabjában. A ti­pikus blake-i jellemvonások, amelyek általában jelentkeznek a zenéjében is: fajgyűlölet-ellenes­sége és radikális szociális nézetei, a spirituálék áhítatos imádata, folyamatos lelkesedése a film iránt, és ezzel összefüggésben a zenével való kap­csolata (Film Noirés Vertigo). Teljesen egyedi zon­gorastílusa egyfajta desztillációja Thelonious Monknak és Erik Satfe-nek: nagyon választékos és szabatos, nagyon nyugodt, mind az akut disszonanciára, mind a delikát romanticizmusra képes, frázisai gyakran hasonlítanak szilánkokra vagy cseppekre, amelyeke csend nagyürességén keresztüllebegnek és csörgedeznek. Egy friss da­rabja, a That Certain Feeling, George Gershwin darabjaiból lett válogatva és a tervezett homages­sorozat második darabja a Duke Dreams (ezt Duke Ellingtonnak és Billy Strayhornnak aján­lotta), valamint tervezi a Monk és Charles Mingus előtti tisztelgést is.


Albumok: Jeanne Lee-vel: The Newest Sound Around (1961), Plays Solo Piano (1965), The Blue Potato (1969), Breakthru (1976), Wende (1977), Crystal Trip (1977), Open City (1977), Take One (1977), Take Two (1977), Realization Of A Dream (1978), Rapport (1978), Third Stream Recomposi­tions (1980, felvétel: 1977), Film Noir (1980), Jaki Byarddal: Improvisations (1981), Duke Dreams (1981), Portfolio Of Doktor Mabuse (1983, felvétel: 1979, 1977), Houston Personnel: Suffield Gothic (1984), Painted Rhythms Volume 1(1986), Vertigo (1987, felvétel: 1984), Short Life Of Barbara Monk (1987), Painted Rhythms Volume 11 (1988, felvétel: 1985), Lee-vel: You Stepped Out Of A Cloud (1990), Ricky Forddal és Steve Lacyval: That Certain Feeling (1991).





BLAKE, RAN




Teljesen egyedi zon­gorastílusa egyfajta desztillációja Thelonious Monknak






artLine Galéria sun-eyes

Retorika - HangÁr



artLine Galéria
- út a kifejezéshez -
sweet home
Világra szóló, Világnak való
© artLine 5711

artList









BLAKE, RAN