BLAKE, RAN
BLAKE, RAN
Ran Blake
BLAKE, RAN - 1935. április 20-án született a Massachusetts állambeli Springfieldben, Egyesült Államok.
Springfieldben, majd később a connecticuti Suffieldbennőtt fel, négyéves korától jórészt autodidakta zongorista volt. Gyermekkorától fogva filmbolond lévén, megismerkedett a soundtrackek, azaz a filmzenék világával, ami jó bevezetés volt neki a huszadik századi zeneszerzők, mint Bartók, Debussy és Prokofjev világába. Ugyanakkor a gospel zene iránti szeretetét Mahalia Jackson lemezei táplálták, valamint a connecticuti Hartfordban a helyi Church of God in Christben szerzett személyes élményei. Blake 1956-tó1 1960-ig a Bard College-ban tanult, kigondolva saját jazzkurzusát, és egyúttal elkezdett Jeanne Lee énekesnővel is dolgozni -1961ben lemezfelvételt készítettek és 1963-ban Európában turnéztak. A third stream zene vezető apostolával, Gunther Schullerrel folytatott tanulmányai megadták Blake-nek azt a lehetőséget, hogy az afro-amerikai, az európai klasszikus és a különböző etnikumok népzenéinek saját személyes szintézisét megtalálja. Amikor Schuller 1967-ben a bostoni New England Conservatory of Music elnöke lett, akkor Blake odament, hogy vele dolgozhasson, majd 1973-ban a Third Stream Department professzora lett, ahol azóta is megmaradt. Jóllehet legtöbb felvétele szóló, dolgozik énekesekkel is, mint Lee, Chris Connor és Eleni Odorai, valamint szaxofonosokkal, mint Anthony Braxton, Steve Lacy, Houston Person és Ricky Ford, akit Blake Bostonban 16 esztendős korában “felfedezett". Más figyelemre méltó projektje például együttműködése a New England Conservatory Symphony Orchestrával (a Portfolio Of Doktor Mabuse-on), valamint vendég-művészként való részvétele Franz Koglmann 1989-es Orte Der Geometria című darabjában. A tipikus blake-i jellemvonások, amelyek általában jelentkeznek a zenéjében is: fajgyűlölet-ellenessége és radikális szociális nézetei, a spirituálék áhítatos imádata, folyamatos lelkesedése a film iránt, és ezzel összefüggésben a zenével való kapcsolata (Film Noirés Vertigo). Teljesen egyedi zongorastílusa egyfajta desztillációja Thelonious Monknak és Erik Satfe-nek: nagyon választékos és szabatos, nagyon nyugodt, mind az akut disszonanciára, mind a delikát romanticizmusra képes, frázisai gyakran hasonlítanak szilánkokra vagy cseppekre, amelyeke csend nagyürességén keresztüllebegnek és csörgedeznek. Egy friss darabja, a That Certain Feeling, George Gershwin darabjaiból lett válogatva és a tervezett homagessorozat második darabja a Duke Dreams (ezt Duke Ellingtonnak és Billy Strayhornnak ajánlotta), valamint tervezi a Monk és Charles Mingus előtti tisztelgést is.
Albumok: Jeanne Lee-vel: The Newest Sound Around (1961), Plays Solo Piano (1965), The Blue Potato (1969), Breakthru (1976), Wende (1977), Crystal Trip (1977), Open City (1977), Take One (1977), Take Two (1977), Realization Of A Dream (1978), Rapport (1978), Third Stream Recompositions (1980, felvétel: 1977), Film Noir (1980), Jaki Byarddal: Improvisations (1981), Duke Dreams (1981), Portfolio Of Doktor Mabuse (1983, felvétel: 1979, 1977), Houston Personnel: Suffield Gothic (1984), Painted Rhythms Volume 1(1986), Vertigo (1987, felvétel: 1984), Short Life Of Barbara Monk (1987), Painted Rhythms Volume 11 (1988, felvétel: 1985), Lee-vel: You Stepped Out Of A Cloud (1990), Ricky Forddal és Steve Lacyval: That Certain Feeling (1991).
Teljesen egyedi zongorastílusa egyfajta desztillációja Thelonious Monknak
