Jean-Jacques Lebel 1936-ban született Párizsban, gyerekkorát New York-ban
tölti, ahol már korán számára meghatározó személyiségekkel ismerkedik
meg, többek között Marcel Duchamp-ral, André Breton-nal és Billy Holiday-jel.
1952-ben visszatér Európába, megjelenik első folyóirata, a Front Unique
(politika, képzőművészet és költészet) Firenzében, itt mutatja be első
kiállítását is 1955-ben, a Galleria Numero-ban.
1960-ban Velencében ő szervezi az első európai happeninget - L'Enterrement
de la Chose de Tanguely címmel.
1961-ben visszatér New York-ba, ahol Claes Oldenburg-gal, Allen Kaprow-val,
Erro-val, Nam June Paik-kal, Robert Filliou-val és másokkal találkozik
és dolgozik együtt.
1960-ban és '61-ben fesztivált szervez az algériai háború ellen Párizsban,
Velencében és Milánóban (Anti-Procčs). ő kezdeményezi egy nagy, kollektív
antifasiszta festmény megalkotását (Grand Tableau Antifasciste Collectif,
1961 Milánó), melyben 6 művész vesz részt. (Ezt a művet a rendőrség
elkobozta és 23 év után került elő, majd 1996-ban állították ki újra
Párizsban).
A 60-as évektől Lebel folyamatosan szervez happeningeket, performanszokat
és akciókat világszerte.
1964-től rendezi meg a Festival de la Libre Expression-t, mely egy nemzetközi
találkozó konkrét költészeti eseményekkel, filmvetítésekkel, kiállításokkal
és happeningekkel.
1968-ban aktívan részt vesz a politikai eseményekben, a Noir et Rouge
anarchista csoport és a Mouvement du 22 mars tagjaként. Mindvégig hangsúlyozza
a másságra és különbözőségre való jogot.
Művészetével fellép az École de Paris intézményesültsége és érdektelensége
ellen. Kollázsokat és kalligráfiákat készít, folyamatosan írja naplóját,
mely fontos kordokumentum. Műveiben gyakran megjeleníti a számára fontos
személyeket, például Man Ray-t, Meret Oppenheimet, vagy André Breton-t.
Az utóbbi években a művészettörténet kiemelkedő műveit parafrazálja
ironikus hangnemben. Mindvégig megőrizte azonban a politizáló irányt
is, mint örök anarchista, akinek legfontosabb a szellemi szabadság.
Műveiben sok stílust egyesít, többek között a újdadaizmust, a combine
painting-et, a szituacionizmust, a nouveau réalisme-ot, a szürrealizmust.
1979-től szervezi - a korábbi fesztivál hagyományait követően - a POLIPHONIX
nemzetközi konkrét költészeti találkozót. (A fesztivál Magyarországon
1988-ban Szegeden és 1994-ban Budapesten volt).
Lebel számos könyvet publikált, már a 60-as években fordította Allen
Ginsberg, William Burroughs műveit. Többek között kiadott egy antológiát
a nagy generáció költészetéről, a happeningről, és a konkrét költészetről.