PLASZTIKFEJEK

Napszínház: Shopping and Fucking

Tömegek jöttek, hogy egy képzavarral indítsunk, a világhírű francia Mnouchkine társulatától lopott névvel, provokatív témájú (homoszexualitás, drogozás, techno-életérzés, "mélypszichológia"), és hatásvadász című (a gyengébbek kedvéért: Vásárlás és baszás) darabbal fellépő csoport vérciki előadására. A jó ízlésűek tíz percen belül elmentek, aki középre szorult, az, hogy kíméletlenül őszinte legyek: megszívta.

Az írott dráma, az angol Mark Ravenhill kisdolgozata, az unalomig korrekt: kvázimodern élethelyzet, Trainspotting-feeling, a fogyasztói társadalom hajdehanyadik, hajdekíméletlen kritikája. Nagyvárosi bérlakásban él három "munkanélküli fiatal": az egyik buzi és hernyós, leszokóban, a másik csak buzi, leszokóban, a harmadik fantaszta és drogos, leszokóban.

Életük az énkeresés, valamint a túlélés körül forog, akár a ringlispíl. Egyszer befizetsz, azután csak a végén lehet kiszállni. Velük száll a demagóg, voajőr pszichológus, a kiskorú, apakomplexusos homoprosti, és egy kövér nősténystatiszta, GARAP szatyrokkal és felfújható szexbabákkal. Lelkiznek, baszkodnak, anyáznak, kezelésre járnak, mobiloznak, videóznak, extasy-t árulgatnak, vásárolgatnak, mikrózott kínait eszegetnek, csak a lakbér és a kefélés nem akar az istennek sem összejönni. Pedig, a vásárlástól, állítólag: feláll. Eladósodnak a pszichológusnál, aki rákényszeríti őket, hogy "dolgozzanak": telefonszex szolgálatban keresik meg tartozásukat. Megtanulják a leckét: "A pénz - civilizáció, és a civilizáció - pénz."

A darab: O.K., a színészek játéka, a rendezés: K.O. Privát dikció, ordítozás, maníros ténfergés, futkározás, handabandázás. Az üzenet: SZERETNI = HASZNÁLNI igazsága vagy hamissága teljesen elsikkad.

Két sorral előttem egy fiatal srác ült, fehér pólóban. Hátán az obligát felirat: TARLÓS MEG HOMOFÓB. Ahogy haladtunk előre a sztoriban, mind jobban meggörnyedt, végül, teljesen a vállai közé ejtette a fejét. Hja. Én is így voltam vele.