ÉLVEBONCOLÁS
Peter Maxwell Davies: Ressurrection / Feltámadás
Kétségeim vannak minden feltámadással kapcsolatban, mert
ezt már több próféta, politikus és pojáca megígérte, de eddig csak a vámpíroknak
sikerült. Erre meg boldogult nagyapám azt mondaná, hogy itt hülyéskedtek,
a Kerepesi temető meg üres.
A "posztmodern eklekticizmus diadalmenetének" kikiáltott
dráma szélsőségesen iskolás, enyhén unalmas, és rendező legyen a talpán,
aki azt a Kovaliknál hűségesebben megrendezi. A történet meglehetősen
együgyű: Pistike kicsit álmos, nem akar fogat mosni, és ezért a családja
(á la Simpson), a társadalom (á la Sztálin), és az isten (á la Alien)
megrendszabályozzák. Aki látta a Pink Floyd Falát, az dióhéjban már ismeri
a dolog lényegét: aki engedetlen, akit vonz "a káosz és a zűrzavar", azt
élve felboncolják. Így minden megrendszabályozás egy "kis halál", amit
egy kis feltámadás követ. Persze, mindez szimbolikus, de lehetne kevésbé
ügyetlen vagy ügyefogyott. Erre a témára nekünk jobb tandrámák is a rendelkezésünkre
állnak, mondjuk az Óriáscsecsemő (Déry), vagy Pisti a vérzivatarban (Örkény).
Komszi-komszá.
Nem menti a korrektül játszó kamarazenekar, rockband
és rezesbanda sem, bár operának csak nagy jóindulattal nevezném. (Itt
elárulom, hogy a Prodigy mellett operarajongó vagyok, de köpjetek szembe,
ennél nekem a Nibelungok jobban tetszik.) A díszlet monumentális: a Moloch-szájas
piramis ötlete Fritz Lang Metropolis c. filmjéből, a csillagra feszített
alak figurája Leonardo da Vinci rajzából, a WC-kagylók monumentalizmusa
Buňueltől, a pirotechnika a kínaiaktól származik. Ne feszítsük tovább
a húrt: valószínűleg szándékosan.
A bábszerű főhős - aki rettenthetetlen kornyadozásával
a tanító-nevelő célzatú meghurcolást totálisan kigúnyolja -, most, hajnali
4:39-kor fenomenális ötletet adott: lefekvés előtt ma én sem mosok fogat.
Hátha reggel feltámadok.
Tsss
Rendezte: Kovalik Balázs.
Vezényel: Kesselyák Gergely