NYUGALMUNK TENGERE
Szabó Benke Róbert monofotói
Amíg világ a világ, emlékezni fogok arra a lélekemelő
és szívszorító aktusra, mikor Kuroszava filmjében a ronin tövig leborotválta
a szamuráj létét és becsületét tanúsító varkocsát, hogy buddhista szerzetesnek
látsszék. Meg kellett mentenie egy túszként elragadott kicsi gyereket,
akit valami nyomorult, éhező útonálló vonszolt magával a szalmakunyhóba
- a meglopott és rémületükben vérszomjas parasztok haragja elől. A főtt
rizst kínáló, hamis boncot közel engedte magához, s ezzel megpecsételődött
a sorsa. A parasztok lecsillapodtak, a ronin továbbvándorolt, nem gondolt
vele többet senki. De nekem csak ő járt az eszemben: hány keserves hónapig
kellett ezután bujdosnia, amíg újra kinőtt a haja, amíg befonhatta korához,
származásához és rangjához méltó varkocsát...
Az emberi koponya szomorúsága süt ezekről a fotókról
is. Nyugalmunk tengere a sorozat címe, de bennük világol a felfokozott
izgatottság. És miféle nyugalom lehetne ez, különben? Az agresszív punké?
A lobotómiára előkészített nagybetegé? A mokusho dojóban elmélkedő papé?
A világ reménytelenségét szánó budokáé? Izgalmunk sivataga - hiteles melankóliával.
Veszteség és veszettség Családi Albuma; "veszett a világ", vadszívű.
Sz. B. R. 23 éves, autodidakta fotós, délvidéki menekült.
Hazai, önálló tárlatain a vajdasági tavak, a Tisza, a gyermekkor padlás-
és pincevilágának hangulatai tükröződnek. De ennek most vége: odaát ég
az ég, csak lézeres sznajperral lehet fényképezni. "Kezdtek tetszeni nekem
a kopaszra borotvált fejű emberek. Mintha felfedtem volna végső formájukat,
érdekesekké váltak, mert az arcuk elvesztette prioritását, és a koponya
részévé vált, a fej a haj hamis kerete nélkül valósággal koronaként ült
a nyakon." - írta ©imečka, a szlovák persona non grata a nyolcvanas években.
Igen, tetszenek nekünk is ezek a felfeszülő, szűz bőrök.
Ezek a megmosolyogtató
és elrémisztő, megnyugtató és felizgató csontgolyók, amelyek magányos
világítótoronyként pulzálnak a frizurák, rohamsisakok és fejetlenség tengerében.
Tsss
