EGY ORSZÁG MEZTELEN
Aleksandar Zograf képei a Black-Black Galériában
Biztos vagyok benne, hogy sohasem hallottak sem a művészről,
sem a galériáról. Pedig térben és időben nagyon közel vannak hozzánk:
Pančevo / Pancsova egy bánsági kisváros Belgrád mellett, hat óra kocsiút,
ha minden jól megy a határon; a pince pedig a pesti Bronxban van, a Ferencváros
egyik lepattant utcájában, öt perc gyalog a kék metró Klinikák megállójától.
És, persze, mindez most történik, ebben a pillanatban.
A Galéria névválasztása (black-black = fekete-fekete)
és logója (fekete négyzet) tükrözi erős kapcsolódását
Kazimir
Malevics szuprematista alkotó, a modern művészetet és gondolkodást
forradalmasító
Fekete négyzet (1913) című festményéhez. Napjaink
techno art-ja az orosz avantgárd, a de Stijl, a Bauhaus szellemiségét
folytatja, ezért a Black-Black Galéria multimediális és multinacionális
műhelyként működik, ahol kizárólag új, fekete-fehér, fekete-fekete és
fehér-fehér munkákat lehet bemutatni.
A szerb grafikus álnevet visel -
Aleksandar Zograf
azt jelenti:
Képíró Sándor - igazi nevét és személyét
fedje titoktartás. Munkája és pszeudonimja azokra az ortodox szerzetesekre
emlékeztet, akik végtelen türelemmel másolták az imádságos és zsoltáros
könyveket, a szentek életét megörökítő hagiográfiákat, és hivatásuknak
érezték, hogy szabad idejükben hitelesen lejegyezzék a történelem eseményeit.
Zograf ellenzéki újságíró, aki
®ivot pod sankcijama
(Élet a szankciók alatt) címen, több képregény-sorozatban megrajzolta
a délszláv háború háttérvidékét. Nem az ex-kommunista vezetők által irányított
"néphadsereg" és neofasiszta szabadcsapatok vérengzései, az etnikai tisztogatásokat
kísérő politikai hazudozások, vagy az emigránsok és menekülttáborok érdekelték,
hanem a hivatalosan nem-háborúzó Szerbia lakosainak sanyarú élete. Az
egykori Jugó területén elkövetett atrocitások jogos győzelmekké avanzsálódtak,
a védekező és/vagy menekülő horvátok, bosnyákok és szkipetárok pedig "genocíd
népfajzattá" degradálódtak az állami TV-adók napi műsoraiban. Zografot
azok a polgártársai érdekelték, akik mindezt elhitték, vértelen arccal
vagy véresszájúan támogatták. A megfélemlítettek, a megalkuvók, a meghülyültek
sorsa, akik nem engedték gyermekeiknek többé, hogy Tom és Jerry, a macska
és az egér történetét olvassák, mert a képregény kiadója horvát nemzetiségű;
akik bevették, hogy az egyik bivalybasznádi faluban talált óriási kecskebéka
nem más, mint az elveszett szerb mitologikus állat, a drekavac; akik tapsoltak,
amikor az ideje volt, és éheztek, amikor az ideje lett...
Huszonöt nagyméretű tábla látható róluk, 1992-ből, a
nemzetközi közösség első büntető rendelkezésének: a diplomáciai, kereskedelmi
és kulturális kapcsolatok megszakításának évéből, amikor még félmillióan
éltek, akik azóta meghaltak, tetőtől-talpig vérben. Fekete-fehérek ezek
a képek: képtelen történetek "komikus kockái", talpig gyászban állsz,
mire végignézed őket. Ideális hely ez a pincegaléria is a balkáni pokol
bemutatására: a termeket mindkét világháborúban óvóhelynek használták
a lakók, beivódott az öles falakba az időtlen rettegés. Közvetlenül a
megnyitó előtt, a Medárd-napi esőzések átszakítottak egy rég befalazott
átjárót, és a termet elöntötte a törmelék és a sár. Az Elektromos Művek
pedig váratlanul kikapcsolta a Galéria áramát. Nyomasztó légkörű enteriőr
jött így, szándéktalanul létre: romok, latyakban ázó képek és zongora,
jeges huzat, sötétség, kilátástalanság. Gyertyával a kézben, téglaszigetről
téglaszigetre lépegetve kellett végignézni a kiállítást. A kiállítást,
amely addig tart nyitva, amíg a gyilkos
Miloąević-rezsim
el nem bukik.
Zograf avantgárd rajzoló, aki
Messages from Serbia
(Üzenetek Szerbiából) címen megírta az 1999-es NATO-bombázás privát történelmét.
Nem futott szenzációs látványok: hidak, kaszárnyák, repülőterek romjai
után: saját városa-kerülete-háztömbje-lakása-nappalija volt az "eredeti
helyszín". A betört ablakszemek, és a mögöttük lángoló olajfinomító -
a megtört tekintetek, és a mögöttük parázsló félelem. Naponta küldte ki
az ismeretlenbe internetes naplójegyzeteit, tudósítva a világot az egyedüli
valóságos igazságról:
AZ ORSZÁG MEZTELEN! Már csak a
bőre nyúzható le.
Stilét Tamás
