• David Beery (Beri Károly)
    Nyírbéltek, 1951. 07. 09 -

    David Beery - Bajazzo

    David Beery - Bajazzo - olaj-vászon, 50 x 40 cm

    Beri Károly festő. Autodidakta. Nyírmihálydiban él és alkot. 1975 végén kezdett el festeni.
    1987-től két évig Németországban élt, mely tartózkodás kitágította látókörét és számos mű, valamint kiállítás létrejöttét segítette elő. 1977-től szerepelnek művei kiállításokon, 1982-től főfoglalkozású művész. Számos hazai és külhoni egyéni, valamint csoportos tárlaton szerepelt.
    David Beery életrajza
    A világtörténelmet formáló nagy személyek és események nem a véletlen művei. Egyre többen ismerik fel a megelőző korok és személyek munkáinak lényegét, de csak keveseknek adatott meg az a képesség, hogy a felismert igazságot megőrizve tovább tudja azt építeni.
    David Beery festészete ilyen felismerés és továbblépés.
    Maga a művész 1951-ben egy szabolcsi kis faluban, Nyírbélteken született. A család életére rányomta bélyegét az 5O-es évek nyomora és a vidék elmaradottsága. Általános iskola után vasipari szakmunkás lett Budapesten, távol a családtól, távol a közösség védő melegétől. De nem kallódott el, mint oly sok kortársa. Zenét kezdett tanulni. Pénz hiányában azonban nem folytathatta, hanem különböző fizikai munkát vállalt Budapesten, majd Debrecenben. Mindig élt benne azonban a szépség utáni vágy, mely hol zenében, hol éneklésben tört fel belőle.
    1975 decemberében pedig bekövetkezett a nagy fordulat. Mint kis forrás a hegy gyomrából, bizonytalanul, de kristálytisztán csillogott egy mindenki mástól különböző erecske. Sok mestert keresett fel, hogy segítsenek neki, sok mester ajánlottaa fel segítségét, de ezek a tanulások, oktatások rövid életűek voltak. David Beery nem tudta megtanulni a kötelező tematikát, a kötelező ecsetkezelést, a kötelező látásmódot. Festészete ösztönösen más utakat keresett. Ez nehezebb, rögösebb, de a saját útja lett. Korai képein elfojtott vágyak, visszafogott indulatok ömlenek színekbe és formákba. Tematikája hamar kialakul: arcképek, tájképek, csendéletek, jelenetképek. A színek és formák egymásra hatásából drámai erő sugárzik.
    Az l97O-es évek végén született müveiben a magány és a bizonytalanság romantikusan kozmikussá nagyított érzése párosul bizarr képi megfogalmazással és egyre tökéletesedő, mindenre kiterjedő rajztudással.
    A Triptichon három képből álló sorozatán magányos hős küzd a sors kiszámíthatatlan hatalma ellen, kiutat keres, de hozzá van láncolva és maga után vonszolja saját maga és az emberiség összes borzalamait. Képzeletbeli szörnyek, iszonyú fenevadak, vonagló kígyók között, út nélüli tájakon kell a magányos, fiatal embernek életben maradni és tovább haladni. És David Beery halad tovább a kitaposatlan, mások által soha nem járt úton. Az ezekben az években keletkezett képeire a festéket durván, vastagon hordja fel, a felület érdes, egyenetlen, szinte háromdimenziós, fizikai kapcsolatot sugallva a mű és alkotója között. A képek sötét tónusúak, szinvilágukra a vörös és sárga jellemző.
    David Beeryt útkeresésében sokfajta szellemi hatás érte. Azonban l984-ben érettnek találtatott arra, hogy elhívást kapjon a kereszténység világába, melyet elfogadott. Ez a világ feltárta előtte a mindenkire egyaránt érvényes megváltás szellemi igazságát. Festészetében ekkor fordulat állt be. Képei egyre tisztábbak, világosabbak lettek. A zsúfolt, mozgalmas jeleneteket nyugodt, átlátható szerkesztés váltja fel. Az ecsetkezelése finom, aprólékos.
    A festmény felülete síma, jelezve, hogy a mű és készítője között a kapcsolat tisztán szellemi, a művész nem alakítója, csak közvetítője a teremtett színeknek, formáknak. Tematikája is tisztult. A drámai jeleneteket virágok váltják fel. Tájképein a végsőkig leegyszerűsitett formák jelennek meg, jelezve, hogy itt a valóságnak egy más vetületéről van szó. A táj valóságos, de David Beery ennek a valóságnak egy másik arcát, a szellemi valóságot mutatja meg. Tájképein a horizontot hegyek takarják el, de a hegyek között ott ragyog, sokszor eltakarva, elfedve a szellem tiszta fénye, bizonyosságot adva önmaga létezéséről és egy tiszta, ragyogó szellemi világról. A meg- mászhatatlannak tűnő hegyek között vékony ösvény kanyarog, biztos átjárót ígérve annak, aki rátalál erre az útra és hajlandó végig is küzdeni magát rajta. Sokszor az ösvényt folyó váltja fel, az élet vize, mely elvezet a tiszta és egyetlen forráshoz, mindannyiunk szellemi táplálékához. A képeket éles, határozott vonal osztja alsó és felső részre. Az út vagy folyó az alsó részből vezet felfelé, a felső részben található fény felé. Az utat, folyót gyakran útjelző fák szegélyezik, melyek az alsó részben gyökereznek, de fejükkel felnyúlnak a felső részbe, összekötve ezzel a materiális és a szellemi világot. Különös, egyedi utakon jár David Beery, amikor a fényt festi. Számára a fény nem az árnyék ellentéte. Képein ugyanis bárhonnan jön a fény, a tárgyak nem vetnek árnyékot. A fénynek tehát nem formai funkciója van. Nem a koloratúra része, nem a világos és sötétebb részek dinamikáját teremti meg. A sötétebb részek nála a tárgyak jellegéből fakadnak. Egyszerűen ilyen a színük. A fény David Beerynél a mondanivaló hordozója, elérendő cél, mindannyiunk éltetője.
    Portréit és virágait leheletfinom, rendkívűl igényes, aprólékosan kidolgozott megoldások jellemzik. A virágok és arcképek fénylő háttérrel jelennek meg, de csodálatos színüket nem e háttér fénye biztosítja. Saját fényük van, ez sugárzik. Így aztán sem önmaguk részeire, sem másokra nem vetnek árnyékot. Az árnyék kiküszöbölésével megszünt a materiális létre jellemző háromdimenziós világ illúziója. Maguk az arcok és a virágok a fizikai világ materiális béklyóitól megfosztva tiszta, szellemi térben ragyognak. David Beery ezzel a megoldással a késő középkori nagy misztikus festők munkáit viszi tovább.
    Színvilágában is nyomon követhetők a szellemi tisztulás útjának különböző állomásai. A szellemi színskála legalsó fokán lévő vöröstől eljutott a legfelső szinten található liláig. Közben az aprólékos, igényes munkának köszönhetően az egyes színek olyan tiszta, ragyogó harmónája jön létre, mely egyedülálló a festészetben. A technikai megoldások skáláját is igyekszik kiszélesíteni, új és új lehetőségeket keresve.
    David Beery szellemi magaslatokra jutott művészete szerves folytatása a nagy festőelődöknek. Továbbgondolja, továbbviszi, szintetizálja azok munkásságát, ezzel ad értelmek művészetüknek, ezzel mutat utat a jelenkornak, távlati célt az eljövendőknek.

    Egyéni kiállításai: 1979: Budapest, Hajdúhadház; 1980: Nagykálló, Baktalórántháza, Nyíregyháza, Tatabánya, Sátoraljaújhely; 1981: Zichy kastély-Budapest, Tatabánya; 1982: Tata; 1983: Szentendre; 1986: Budapest; 1989: Németország, Schwenningen-Kommerzbank, City Randel Galerie; 1991: Debrecen; 1992: Hosszúpályi; 1994: Déri Múzeum-Debrecen, Nyíradony, Nyírábrány; 1996: Kossuth Klub-Budapest (gyűjteményes); 1997: Karsai Vidor Galéria-Vác, Berettyóújfalu; 1998: Kis Galéria-Debrecen, Nagykálló, Nyíregyháza, Baja; 1999: Pétervására, Hajdúszoboszló, Nyíregyháza, Füzesabony, Verpelét, Eger, Kisvárda, Balatonfüred, Vásárosnamény, Fehérgyarmat, Hajdúhadház, Baktalórántháza; 2000: Hollandia-Tilburg.

    Csoportos kiállításai: 1979: Budapest; 1980: Debrecen; 1983: Budapest, Párizs; 1992: Vándorkiállítás: Sapporo, Tokio, Nagoya (Japán); 1994: Vándorkiállítás: New York, New Bronswick, Washington, Philadelphia (USA), Gent (Belgium), Bréma (Németország); 1995: Budapest; 1996: Tokio, Niigata (Japán), Sátoraljaújhely, Debrecen; 1997: Nyíregyháza, Vác, Budapest, Tokio, Tigs (Japán); 1998: Budapest, New York; 1999: Nyíregyháza, Debrecen, Gent, Vaja, Tel Aviv (Izrael), Budapest, Debrecen; 2000: Debrecen, New York, Gent.

    Eleinte sötét képeket dobott vászonra, feszültséggel telteket. Minden műve a szellem költészete, mely együtt lélegzik az ihlető Istennel. Grafikai tevékenységére a szellemes, munkaigényes megoldások alkalmazása a jellemző. Jó példa erre az 1973-ban készült “Triptichon” című grandiózus műve. “Félelem” című, 1996-ban elkészített rajzának kifejező erejét a mester tudatosan redukált eszközökkel érte el. Művészetében ötvözi a kubista, a naiv, a realista és a szürrealista művészet legjobb hagyományait, de ez az eklekticizmus nem zavaró, sőt a szintetizáló készsége mellett megtartott egyéni hangvétel avatja munkásságát igaz posztmodern értékké. Virágképei metaforikus kifejetési világa arcképeinek és tájképeinek mondanivalójával cseng össze. Metafizikus, szürreális környezetbe helyezett kompozícióihoz tiszta, erős színeket választ. Kékjeit, zöldjeit, vöröseit, sárgáit dinamikus tónusváltásokkal szerepelteti, hangsúlyos tömeg - és fényviszonylatait pedig egyedi érzékkel alakítja ki.
    A David Beery művésznevet felvett festő nem csupán saját álmait rögzíti kitartó szorgalommal és eredeti tehetséggel, hanem saját gondolatai általános érvényű megfogalmazásával valamennyiünk már beteljesült, illetve még meg nem fogalmazott álomképeit alkotja meg.

    Irodalom:
    Kultúra/1996.09.10
    Kiállítási Katalógus - Matits Ferenc előszavával, 1998
    Roma Képzőművészek III. Országos Kiállítása katalógus, 2000
    Szilágyi János
















archives




events figyelő


artLine Gallery - artLine Galéria
- út a kifejezéshez - way to the expression -
Világra szóló, Világnak való
- festőművész - képzőművész - művészet -
artNews, artCards, hungarian contemporary art, exhibitions...
artLine (CC) rubinstein 5711

Minden beérkezett anyagot jogtisztának tekintünk.
Amennyiben azok leközlése bármilyen szerzői jogi következményt von maga után,
az teljes egészében az információ forrását terheli.


ARTNET Képzőművészeti Portál és folyóirat artissimo gallery HangÁr Hangművészeti és Beszédoktató Műhely Kaleidoszkop a kultúra nézőpontja

művészeti hírek