• DEIM Pál kiállítása

    A SZINTÉZIS LEHETŐSÉGE

    Deim Pál 75 éves. Immár több mint 40 esztendeje meg- és megújulva, hol hangosabban, hol csak úgy komótosan kényszeríti a nézőt arra, hogy ismételten felfedezze alkotásait. Az utóbbi idők munkáiban erős önreflexió érződik. Deim összegez. A következőképpen lehetne szemléltetni módszerét: belép életművének galériájába, motoz, matat a képek között, átpörgeti őket, egyeseken átfut, másokon elgondolkodik, a kiválasztottakra rácsodálkozik. Az aprólékos szellemi tevékenység eredménye egész eddigi munkásságának átértelmezve megfestett, megformált változata. A kiállításon látható legújabb alkotások mind reflektálnak egy-egy korábbi korszakának stílusára (pop art, hard edge stb.), vagy a létállapotot feltáró Kolostor-ciklusának vagy Csend-sorozatának ma is érvényes gondolatait közvetítik. A plasztikában pedig új anyaggal kísérletezik: üveg, illetve a tömör bábut feloldja, sziluettjét és árnyékát egybejátszatva szervezi a teret. Az árnyjáték, amely a festésben a fellazított ecsetkezelési pártechnikája szimbolikusan is értelmezi Deim legutóbbi periódusának művészetét. Kiemelni a lényegest, árnyékban hagyni a -maradékot”, nincs már mindenre idő. Deim Pál 75 éves.

    Deim Pál művészete mindig is szintézisre törekedett. Többféleképpen tette, teszi ezt a mester. A legteljesebb szintézis a hagyományhoz fűződő viszonya, az, ami a szentendrei művészethez köti. A 20. század utolsó harmadában és az ezredforduló éveiben a tradíció és Szentendre, a szentendrei tradíció vonzásában kibontakozó, összegző szándékú, szintetizáló érvényű művészet rejtélyesen és titokzatosan egyszerre univerzális és lokális sugárzású. Deim egyre inkább vonzódik választott elődjei műveihez, a tradíció állandóságát, megtartó erejét hangsúlyozza. Csak kedvenc példáját Gadányit idézem ide, hatásának a korábbi korszakokban volt, s az ezredforduló táján keletkezett alkotásokon van jelentős szerepe. Korábban a metszően pontos formák művészeként ismert mester az utóbbi tíz esztendőben a laza festőiség, a fésületlen felületek, az elmosódó foltok szabadossága felé is nyitott, ez lázadásnak, kísérletezésnek, önnön törvényei szétfeszítésének tekintendő. Talán válasznak a korszellemre és a környezetre.

    Deim művészetének legavatottabb értékelője Németh Lajos a -kristályszerkezet” mellett a transzcendens megidézésének képességével jellemezte a művészt. A misztikában azonban a ciklikus idő uralkodik. Tehát az emberi idővel mérve meglett mester valamiképpen visszatér saját pályája indulásához. A visszatérés, hogy ne hasson anakronizmusnak éppen a technikában lehetséges. A festésmód megváltozása független a megfestett témáktól, a tematikailag a 80-as évek erotikus képeihez kapcsolható orgiától a Golgota-variációkig mindenhol feloldódik a szigorú rend. A pontosan szerkesztett, tiszta geometrikus világ, amelyet képein korábban megteremtett, nem létezik már. A világot elborítja a szmog, az eső-szürke homály. Deim továbbra is elkötelezett ember, elkötelezett a természet iránti szeretetlen, és felelősségben. A kizsákmányolt és tönkretett természet és a magát elpusztító emberiség jajkiáltása hangzik e képekről. Deim műveiben mindig is a létezés alapvető lehetőségére, értelmére kérdezett rá, most egyszerre aktuális és kozmikus viszonylatba helyezi a Földet, életünk egyetlen lehetséges, de eltékozolt helyét. A tiszta optikai ábrázolásmódot felváltó pasztózus festésmód tehát Deim világszemléletének gyökeres megváltozást jelenti. Nem pusztán technikai, hanem ontológiai fordulat.

    Ez a fordulat nemcsak a festészetét jellemzi Deimnek, hanem festett fa reliefeken is megpróbálja érzékeltetni az újfajta látásmódot. Deim Pál a 2000-es évek elején anyagában és kísérletezésé­ben visszatért a korábban kedvelt reliefhez. Kísérletezik a kiváltatokkal, az anyaghiánnyal, az egymásra helyezett rétegekkel, a pozitív és negatív formákkal, a vörös és fekete színpórral. De a vörös valahogy megfakult, vesztett erejéből, a két szín kontrasztossága alábbhagyott. A reliefek a lehatárolt képi forma megújítására törekednek, kiterjeszkednek a térben, másképpen szervezik a környezetüket. Organikus formákat csempésznek be az elrendezettségbe. Deim már korábban is kedvelte a relief technikát, amikor a hagyományos képből a térbeli forma felé nyithat, jellegzetes bábukat, -kapszulákat” kiemelheti vagy besüllyesztheti, és már nemcsak formájukkal, hanem vetett árnyékukkal is alakíthatja a látványt. Ám az eddigi domborműveknek a képekhez hasonlóan lezárt Terük volt. Az újabbak lehatárolatlanságukkal érzékeny kapcsolatba lépnek a környezetükkel. Eddig az ikonszerű képek transzcendens hatásukkal maguk voltak az energiaforrások, a magesők, olyan kiszemelt helyek, ahol földi és égi egyesül, ezeken a relifeken viszont mintha még a képalkotás folyamatának egy előző állomását látnánk, amikor a kép magába szívja az erőket. Az erő vagy energiavonalak láttatása egyébként is kedvelt motívuma a deimi életmű minden szakaszának, de az utóbbi időszakban felerősödik és mindinkább képszervező-erővé válik.

    Az elmúlt 10-15 év alkotásainak fontos strukturális eleme a deformáció. A deformáció létélmény. Egyik élükön Deim bábut formázó kockák egymást nyomorgató, formáló küzdelme. Geometrikus és organikus formák drámai találkozása. A formátlanság eluralkodásának végső stádiuma, hogy már -Kocka nem akar lenni”, adja tudtunkra egyik képének címével a művész. A deformáció Tovább burjánzik, elhagyja a kiindulási pontját, a kubust, a bábuknak támad. Deim mint ahogy már láttuk az utóbbi időben elsősorban plasztikai formákban gondolkodik, még a kétdimenziós alkotásokban is. Gondolatkísérletet hajt végre, megpróbálja modellálni jellegzetes Kocka szobra reprodukcióinak egymásra hatását. A kimetszett idollal már tökéletességétől már megfosztott geometriai for­ma tovább alakul, elhasad, átmetsződik. Teljes egészében elveszíti korábbi tiszta alakját, megformálatlanná válik. Az alakító folyamatok elszabadultak. A testeket már a természeti törvények uralják, és nem az ember. A képben most nem a csend, hanem kiáltás lakozik. Az összeomló világ romjaiból kiáltanak segítségért a formák.

    A teljes világstruktúra deformálódik, mindaz, ami szilárd törvényekre épült oda van. Nem lehet megrendülés nélkül figyelni az anyag küzdelmét, amelyben az emberbábforma már csak statikus szereplő.

    Uhl Gabriella

    A kiállítás megtekinthető: Aulich Art Galériában

    szept. 3. - okt. 4.-ig.
















archives




events figyelő


artLine Gallery - artLine Galéria
- út a kifejezéshez - way to the expression -
Világra szóló, Világnak való
- festőművész - képzőművész - művészet -
artNews, artCards, hungarian contemporary art, exhibitions...
artLine (CC) rubinstein 5711

Minden beérkezett anyagot jogtisztának tekintünk.
Amennyiben azok leközlése bármilyen szerzői jogi következményt von maga után,
az teljes egészében az információ forrását terheli.


ARTNET Képzőművészeti Portál és folyóirat artissimo gallery HangÁr Hangművészeti és Beszédoktató Műhely Kaleidoszkop a kultúra nézőpontja

művészeti hírek