• Hencze Tamás
    Szekszárd, 1938 -

    Hencze Tamás - Puzzle

    Hencze Tamás - Puzzle, 1998 - olaj-vászon, 25 x 25 cm.

    Hencze Tamás festő, grafikus. Autodidakta. 1958-60 között kirakatrendezői iskolában tanult Budapesten. 1960-tól a Zuglói Kör tagjaként dolgozott. 1966-ban ismerte meg Korniss Dezsőt, akit igazi mesterének tekint. Tíz évig dekoratőrként és reklámgrafikusként dolgozott.
    A csendéleteket, hagyományos posztimpresszionista munkákat festő művészjelölt szemét egy rövid párizsi út nyitotta fel. Pályája a hatvanas évek közepén indult, s szoros kapcsolatba került az akciófestéssel. Hencze gesztus-festményei azonban nem írások, nem motívumok szövevényéből építkeznek, hanem egyetlen kalligrafikus jel tölti ki a festményt. 1966-tól fogva a hard edge, illetve az op-art körébe tartozó dinamikus térhatásra törekvő festményeit több kollektív és önálló kiállításon mutatta be (Fészek Klub, Ernst Múzeum, Francia Intézet, Hódmezővásárhely, stb.). 1983-ban Szegeden a Móra Ferenc Múzeumban rendezett tárlatot. 1980-ban részt vett a Velencei Biennálé magyar pavilonjának tervezésében, munkálatainál.
    Jó szín- és formaérzékre valló munkái valamennyire összefüggnek Vasarely-vel. A festéket többnyire hengerrel viszi fel a felületre. Geometrikus rítusai az egyensúly, harmónia érzetét keltik. A művész mindent a pillanat eseményévé sűrít, a mozdulat tükrözi az alkotás egyszeri érzelmi állapotát. Ezekben a művekben kivételesen nagy szerepe van a véletlennek, megy a gesztus formálásában, az elképzelt kompozíció kialakításában játszik döntő szerepet. Hencze több ízben visszatér pályája során a purista szemlélethez, amely a színekről való lemondásben, a formák mechanikus ismétléshez való konok ragaszkodásban, a geometrikus alakzatok léptékének túldimenzionalizáltságában nyílvánult meg. Ezt a szemléletet szorosan kapcsolhatjuk a hatvanas évek végének minimal art felfogásához, amely Hencze munkásságának periodikusan visszatérő eleme lesz. A feketétől a fehérig terjedő színskála tölti ki a korszakok képeinek felületét, melyet mechanikus mozgással, a festőhenger forgásának automatizmusával visz fel a festményre. A felfestett kép az anyagtalan és megfoghatatlan kozmikus ürességet sugallja, a gépies mechanizmussal felvitt felület a személytelenséget, a szinte parttalanná tett végtelenség érzetét fokozza fel.

    Irodalom:
    Dr. Szabó – Kállai: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona - Nyíregyháza, 1997
    Mesterecsetek - Sinkovits Péter, 2002
















archives




events figyelő


artLine Gallery - artLine Galéria
- út a kifejezéshez - way to the expression -
Világra szóló, Világnak való
- festőművész - képzőművész - művészet -
artNews, artCards, hungarian contemporary art, exhibitions...
artLine (CC) rubinstein 5711

Minden beérkezett anyagot jogtisztának tekintünk.
Amennyiben azok leközlése bármilyen szerzői jogi következményt von maga után,
az teljes egészében az információ forrását terheli.


ARTNET Képzőművészeti Portál és folyóirat artissimo gallery HangÁr Hangművészeti és Beszédoktató Műhely Kaleidoszkop a kultúra nézőpontja

művészeti hírek