art home     művészek     events - események     articles - irások    self Portraits       artLine Events RSS     napja

Szemző Tibor több mint húsz éve jelen van a magyar zenei és performansz kultúrában, de nevét többen ismerik külföldön, mint hazánkban.
A napokban megjelent CD-je kapcsán beszélgettünk, leginkább a zene és a performansz viszonyának szemzői megközelítését igyekeztünk megvilágítani.

Szemző-Sziget

fotó: Birtalan Zsolt
fotó: Birtalan Zsolt



Beszélgetés Szemző Tiborral

Élő fellépéseid, melyekben a zene, a zeneiség dominál, rendszerint vizuális elemekkel gazdagodnak, így többnyire a koncert és a performansz közötti határok elmosódnak. A performansz rám, mint zenével foglalkozó emberre, a hetvenes évek óta komoly erővel hatott. Egyrészt több készítővel dolgoztam együtt, akik később performerek lettek - például Szirtes Jacek -, másrészt magam is, az időben zajló, zeneként szervezett eseményekbe nem zenei elemeket vontam be.

Több munkádat is zenei performansznak nevezed. A látvány, amely lehet videóanyag, vagy egy performer mozgása a térben, vagy más egyéb, a zenére ráépülő történés, vagy a kompozíciónak a többi hanggal egyenértékű része? A zenében egzakt viszonyban állnak egymással a hangok. Egy zenei darab eljátszása a lehető legracionálisabb tevékenység, miközben az eredmény - tudniillik az így eljátszott zene - nehezen megragadható. Én a zenén kívüli mozzanatokat - legyen az szöveg, kép vagy bármi más - ugyanúgy kezelem, mint a hangokat, vagyis a zenei szövet részeként. A Koponyaalapi Törésben például, a beszélő egy jó menüt fogyaszt el a színpadon és közben egy történetet mesél el. Valójában ő a saját szólamát játssza, akárcsak a klarinétos vagy a brácsista, csak más anyaggal dolgozik. Az összeillesztés során dől el, hogy mi, mikor és hová kerül. Az egyik oldalon áll a dolog technikai vetülete - film, szöveg, akcionális mozzanatok, és a többi -, a szervezés az időtengely mentén történik; ideális esetben az anyag magától rendeződik. A másik oldalon az élmények állnak, melyek ugye nagyon különböző minőségűek és mélységűek. Megjelenési formájuk sokféle lehet, de a készítményben aztán egységben jelennek meg.

Hogyan kezeled darabjaidban a narrációt? A szöveg értelme és a hangzás egyaránt fontos, de a végeredményben a két dolog nehezen szétválasztható. Szándékom szerint a kapcsolat szerves közöttük. De van ellenpélda is: A halál szexepilje, Hajas szövegével. Az eredeti előadásokban a zenészek a közönségnek háttal ülve játszanak, a szöveget gyerek-narrátor recitálja. A szövegnek ebben a felrakásban dramaturgiai funkciója van, és a zenei folyamattal kontrasztál. Más dolgaimban, például a Tractatus-ban a szöveget integráltam a darabba, szólamként és nem ellenpontként jelenik meg.

Most megjelenő CD-d, a Relative Things (Viszonylagos Dolgok) milyen módon kapcsolódik előző hanganyagaidhoz? Ezek a hangképek az elmúlt három évben filmkészítő barátaim munkái kapcsán készültek. A közös vonások ellenére különböznek, úgy a Tractatus, mint a narratív kamaradarabok anyagától. Nem véletlenül nevezem őket hangképeknek, csakúgy mint az 1988-as Private Exits, vagy a '92-es Ain`t Nothing But a Little Bit of Music for Moving Pictures anyagát.

Ezen a lemezen is vannak szöveges darabok. Hamvas szövegét, ami a Vízöntőből való, nagyon zeneinek találtam, mióta csak ismerem. Kemény Katalin megerősített ebben, valami olyasmit mondott, hogy: " akinek van füle az hallja, hogy Hamvas Béla prózája költészet. A dolog szelleme a formában is jelen van. De más prózával is vagyok így, Bernhardéval például. Ez számomra felveti azt a kérdést, hogy zene-e amit készítek, vagy olyan szoros a kötődés más műfajokhoz, hogy csak egy intenzív zenei felület. És hol vannak a határok a műfajok között? Milyen kritériumok alapján lehet valamit zenének, performansznak, vagy éppen videóvetítésnek nevezni. Gondolj csak Wagner gesamtkunstwerkjére... Nem mintha nem lenne mindegy, hogy minek nevezel valamit.

A Szemző-opusokban többször is megjelenik egy földrajzi objektum: a sziget. Ez Petritől jön, a 80-as évekből: "Sosem hagylak el titeket/ Csillagfényes Comecon szigetek." A Snapshot from The Island idejében ez volt a sziget. Sziget a szárazföld belsejébe slichtolva. Sziget nyelvi vonatkozásban, akár földrajzi értelemben; mélyföld hegyektől körülvéve. Metaforikusan minden lény egy sziget. Biztos nem véletlenül szeretem ezt a régi diafilmet, a Robinson Crusoet, ha jól emlékszem Zórád Ernő rajzaival.

Miért forgattál filmet Kubáról? Kuba nem csak földrajzi értelemben sziget, hanem politikai értelemben is. Mellesleg azért voltam ott, mert Kuba egy olyan hely, amit lehet szeretni. Az új filmem a Túlsó Part egy egészen más helyen, Japánban készült, ami ugye szintén sziget...

Talán nem véletlen, hogy a magyar mezőnyben életműved - bár kapcsolódik neves csoportokhoz és egyénekhez - egy nagy gonddal megmunkált szigetet juttat eszembe. Meglehet. Ezen még nem gondolkoztam.
Ürmös Attila

forrás: Jump Magazin 1.sz.
http://jumpmagazin.artline.hu




artissimo

artLine

artGallery művészek alkotásainak galériája

artLine         sitemap        
artLine Galéria sun-eyes




artLine
- út a kifejezéshez -
Világra szóló, Világnak való

Ürmös Attila - Beszélgetés Szemző Tiborral
artLine (CC) rubinstein 5711


Webdesign Katalógus 2013 artissimo gallery Retorika - HangÁr Hangművészeti - Beszédoktató Műhely Kaleidoszkop.hu a kultúra nézőpontja Művesz Világ Online Nyomtatószerviz




art coloured művészet színes

artList TOP100








this is the END... Ürmös Attila - Beszélgetés Szemző Tiborral ...up