art home     művészek     events - események     articles - irások    self Portraits       artLine Events RSS     napja

FÉLSZÁRAZ, MINŐSÉGI BOHÓCTRÉFA

fotó: Révész Róbert

Gyerekkoromban bolondul szerettem a cirkuszt, különösen a bohócokat. Aztán egy idô múlva azt vettem észre, hogy unom őket, kínos hakninak látom már csak a sok krumpliorros-nagycipőst, akik rendre hülyének néznek. Azt gondolják rólam, hogy én akármilyen ványadt idétlenségen röhögök. Pedig már néha fáj, amit művelnek, de annyira, hogy akár arra is gyanakodhatnék, hogy velem van a baj. Felnőttem, kiábrándultam, miegymás. Hogy mégsem így van, arra Méhes Csaba a bizonyság. Röhögök, hogy a könnyem potyog. Végre nem engem néznek hülyének, hanem együtt vagyunk hülyék: bohóc és közönség. Méhes Csaba a legnemesebb bohóchagyomány folytatója, sőt színházzá fejleszti azt, még összetettebb képződménnyé. Közben meg éppen a humor óvja meg az avantgárd/alternatív körökben egyre jobban elharapódzó lilaságtól, túlbonyolítástól.

Méhes ideális bohócalkat: nyápic, hajlékony gumitest, elképesztő arcberendezés. És ott van benne az a pici, árnyalatnyi szomorúság, a legjobb bohócok sajátja. Mert a bohóc áldozati bárány, helyettünk esik seggre-hasra annyiszor, mindannyiunk esendőségének megtestesülése. Méhes Csaba fiktív szituációkba helyezett koherens figurákat teremt előadásaiban, de következetesen saját nevén mutatja be, szólítja meg őket. Mindegyikük lehet Méhes vagy éppen bárki más. A középkori moralitásjátékok Akárkije kerül elő újra. Röhögök, hogy a könnyem potyog. Jobb is így, mert nem látszik, hogy néha talán nem is a nevetéstől vannak ezek a könnyek, legalábbis a torkom jó párszor elszorul Méhes Csaba előadásai alatt. Mert azt látom bennük, amit már régóta sejtek, hogy akárhogyis osztom-szorzom, mégiscsak rettenetes ebben a szörnyű világban élni.

Méhes Csaba kiugrott pantomimes. Valóban szerzetességnek látom a pantomimet, ami önként lemond a teátrális kifejezés számos eszközéről, hogy az egyiket, a mozgást tökélyre fejlessze. Szerintem ezzel az ortodox ("tiszta") pantomim nagyon szűk korlátok közé szorítja magát, sok esetben technikai mutatvány marad csupán. Hasonlót érezhetett Méhes is, mert négy "önálló estjét" végignézve látszik a fejlődés, ahogy újabb és újabb eszközöket vesz birtokba. Először elsajátította a pantomimet, ezzel megtanult uralkodni a teste fölött és mellesleg pontosan, feszesen szerkeszteni a színpadi eseménysort. Első önálló műsorában, a Pantomixben már feszegeti a határokat, más effekteket is behoz, hogy aztán a Pisztrángötösben már szürreál őrület adjon egységes keretet: a társaira váró zenész és Hemingway öreg halászának az összemosása. A harmadiknak elkészült Fregoliban még mindig nem vagyunk kint a vízből: az újabb keret a fürdőszoba ezer titkot rejtő mikrovilága. Azonban a Pisztrángötös még inkább csak viccfüzér, a Fregoliban viszont van egy olyan alaptörténet, ami fontosabbá válik minden egyedi poénnál.

Ez az úszósapkás nyamvadt a hercig kis úszódresszében születésnapját ünnepli a fürdőszobai dőzsöléssel (pezsgő, krémes, csoki, narancs, habfürdő, hősugárzó, tiszta haváj!) és ebben egyetlen társa a magából folyamatosan ostobaságokat árasztó NDK-gyártmányú táskarádió. Egy egész élet, a szívszorító magány tárul fel előttünk, csak úgy mellesleg, a szivacskacsával meg a halacskahőmérővel való bolondozás közben. Újabb lépés a Robinzon-torzó, ahol már társa is van Méhesnek, Sólyom Tamás alakítja a nélkülözhetetlen Pénteket. Itt már nemcsak kölcsönvesz egy világot az előadás (mint a Fregoliban a fürdőszobáét), hanem sajátot teremt magának és telezsúfolja szimbólumokkal. Derék teoretikusok biztos számbavették és osztályozták már, hogy mi lehet a humor forrása. Nem olyan sok van, néhány alapsémához igazodik minden, amin nevetni szoktunk. A Robinzon-torzó elvarázsolt szobájában is ezekkel találkozunk: szót kell érteni valakivel, rá kell jönni valaminek a működésére (bizony ezek nehéz dolgok...), de közben minden mozzanatnak hátországa van, hogy ne mondjam szimbolikus jelentése. Két alapvetően különböző világszemlélet találkozik össze Robinzon és Péntek képében, ha belegondolunk, végső soron arról van szó, hogy karnyújtásnyi közelségbe került az emberiség számára a Föld elpusztítása, és hacsak le nem rohannak minket közben a marslakók, bizony sikerülni is fog, elég ügyesek vagyunk hozzá. Félre ne értse senki, nem zöld propaganda az előadás, hanem éppen annak belátása, hogy az ember természeténél fogva gyarmatosító-kizsákmányoló házalóügynök-fajzat.

A négy műsorban nemcsak a gondolati háttér válik egyre összetettebbé, hanem egyre szervesebben épül be a fény, a zene, korlátozott mértékben a szöveg használata. Össz-színház ez, de szerényen viselkedik, megelégszik a bohóc-státusszal. Méhes Csaba "egyszemélyes fesztivállal" ünnepelte, hogy tíz éve lépett színpadra. Öregek módjára jubilál, de közben még csak harminchárom éves, és az az érzésem, hogy egyáltalán nem a végén, hanem nagyon is az elején vagyunk valaminek.


L. S. D.
forrás: Jump Magazin 1.szám
http://jumpmagazin.artline.hu




artissimo

artLine

artGallery művészek alkotásainak galériája

artLine         sitemap        
artLine Galéria sun-eyes




artLine
- út a kifejezéshez -
Világra szóló, Világnak való

Félszáraz... L.S.D. FÉLSZÁRAZ, MINŐSÉGI BOHÓCTRÉFA
artLine (CC) rubinstein 5711


Webdesign Katalógus 2013 artissimo gallery Retorika - HangÁr Hangművészeti - Beszédoktató Műhely Kaleidoszkop.hu a kultúra nézőpontja Művesz Világ Online Nyomtatószerviz




art coloured művészet színes

artList TOP100








this is the END... Félszáraz... L.S.D. FÉLSZÁRAZ, MINŐSÉGI BOHÓCTRÉFA ...up