art home     művészek     events - események     articles - irások    self Portraits       artLine Events RSS     napja
Bánfalvi András: A FEHÉR KÖD TANÍTÁSA
Shen Tsung császár uralkodása idején egy Fan nevű, I Pingből származó diák az állami vizsgákon nyújtott kiemelkedő teljesítményével hívta föl magára a figyelmet, melynek révén egy sor hivatali megbízást kapott a birodalom különböző tartományaiban. Bármerre járt, hivatalának gyakorlása állandóan szembesítette a társadalom romlottságával: kapzsisággal, mohósággal, kéjvággyal, hiúsággal, kegyetlenséggel és hivatali visszaélésekkel. Amikor szabadságot kapott, hogy elhunyt édesapjának gyászidejét szülővárosában tölthesse, elhatározta, hogy nem tér vissza többé hivatalába, hanem a hegyek magányát keresi, és a taót gyakorolja. Az O Mei hegy környékén örökölt egy kis kunyhót, ahová barátságtalan idő esetén visszahúzódott könyveivel. Naponta több órát szentelt a meditációnak. A közeli patak, mely mohos sziklák és sűrű páfrányok között folyt, ellátta őt friss ivóvízzel. Magával hozott élelmiszerkészlete, mely néhány zsák rizsből és egy-két korsó olajból állt kiegészítette az erdőadományait: a fák ezüstös taplógombáját, bambuszhajtásokat és mindenféle ízletes, tápláló növényt. Ha szép volt az idő, korán felkelt, hogy az aranyos szegélyűfelhők vonulásában gyönyörködhessen, melyek pazar korallvörös, rózsás, kárminpiros árnyalatokban ragyogtak. Majd gyógyfüvek és nyalánkságok (finomságok, csemegék) keresésére indult, hegyen-völgyön át. Gyaklran előfordult, hogy az éjszakát a csillagos ég sátra alatt töltötte. Három éven belül sikerült szívét a természet egyszerűbb titkaival összehangolnia, de a taótól messze volt.

"Látom, hogy itt van. Megfigyelem változásait, ahogyan ad és elvesz. De mert homályos és illanó, azt kérdezem magamtól, hogyan lehetne megragadni."

Bár gyér szomszédsága ügyes orvosnak és valóságos halhatatlannak tartotta, ő azonban tudta magáról, hogy még csak keresi az utat, és hiába hagyta ott (el) a világ porát.

Fant egy napon meglátogatta valaki, aki ugyan faragatlan parasztembernek látszott, de egy valódi halhatatlan ember bölcs, s mégis fiatalos kinézetével rendelkezett. A házigazda egy korsó bort tett az asztalra, melyet ideérkezése óta bontatlanul őrizgetett, és teljes tisztelettel hallgatta vendége szavait. A látogató a következőket mondta:

- Az a megtiszteltetés ért, hogy én vagyok a legközelebbi szomszédja, mert a patak a szelleme vagyok, mely az ön tiszteletreméltó háza mögött folyik. Bátorkodhatom megkérdezni, hogy egy ilyen magas rangú tudós, mint ön, miért nem tudott rálelni a taóra, mikor az ott van az orra előtt?

Majd hozzáfűzte még, főként azérthogy Fan zavarát enyhítse, és megvigasztalja őt:

- Ez az ön magas intelligenciáját jelzi, tisztelt Uram. Sok remetének, aki bebeszéli magának, hogy megtalálta a taót, nehézségei támadnak, amikor bizonyítania kellene az állítását. Ne a napkelte vagy a napnyugta fényes felhőiben keresse, és ne is fényben, mely a koraőszi felhőtlen égről sugárzik, hanem a völgyeket beborító ködben, amelyre ön eddig egy pillantást, ha vetett.

Szavai végeztével a látogató finoman meghajolt, és eltűnt.

Attól kezdve a mi tudósunk minden reggel fölkapaszkodott egy dombra, ott letelepedett, és lenézett a fehér ködre, mely a mélyen fekvő völgyekben összegyűlt. Így telt el még három év. A vadászok és a favágók látták, amint órákon át olyan mozdulatlanul ül, mint a szikla, melyre rátelepedett s hálát adtak az ég kegyéért, hogy egy halhatatlant küldött nekik.

Az emberek szerint a jó időt Fan erényessége okozta, a rosszat pedig legalább jelenlétével enyhítette. Csak Fan tudta, mi az igazság. Azután fölvirradt a nap, mikor túláradó örömmel sietett oda, ahol a patak előbuggyan földalatti barlangjából, és a szellemet hívta, aki azonnal meg is jelent. Finom selyemruhája fölött nyári köntöst viselt, arannyal és ezüsttel áttört fátyolszövetből.

- Nem kell semmit sem mondania! - dördült fojtott égzengésként a védőszellemhangja.

- Megtalálta a taót. Bátorkodhatom megkérdezni Öntől, hogyan csinálta?

- Hahaha! - kacagott Fan. - Miért nem magyarázta el nekem korábban? Nem találtam meg a taót, hanem hirtelen tudatosult bennem, hogy el sem vesztettem soha. A napkelte minden kárminpiros felhője, a sugárzó déli verőfény, az évszakok sora, a holdkorong fogyása és növekedése - ezek nem a mögöttük rejlő taó magasztos jelei vagy bíztató jelképei, hanem ezek mind: maga a tao. Megszületni, lélegezni, járni, ülni, ébren lenni, aludni, élni és meghalni, ezt tenni annyit jelent, birtokolni a taót. Ha az ember megtanulja, hogy úgy vegye a dolgokat, ahogyan jönnek, és nem törődik a szerencsével és a gonddal, ha nem azért hord varrott vagy béleletlen köntöst, mert az divatos, hanem mert az időjárás változása úgy kívánja, ha nem az ízük miatt gyűjt fenyőmagot és gombát, hanem azért, hogy éhségét csillapítsa, ha nem mozdítja sem kezét sem lábát többször, mint amennyi a fontos dolgok elintézéshez kell, ha engedi magát sodortatni, egyetlen gondolatot sem vesztegetve arra, hogy valaki más szeretne lenni, mint ami - akkor eggyé válik a völgy ködével, a vonuló felhőkkel.Akkor megtalálta a taót és elérte a halhatatlanságot. Éveket pazarolni olyasvalami keresésére, ami soha el sem veszett, ez valóban nevetséges.

A barlang, amely előtt álltak, többszörösen visszaverte kacagásukat. Akkor a patak védőszelleme elkomolyodott. Brokátköntösének szárnyai és fátylas kalapjának szalagjai lebegtek a szélben. Földig hajolt, kilencszer, mint ahogy egy császárnak dukál, és boldogan felkiáltott:

- Végre, végre megtaláltam a mesteremet!


artissimo

artLine

artGallery művészek alkotásainak galériája

artLine         sitemap        
artLine Galéria sun-eyes




artLine
- út a kifejezéshez -
Világra szóló, Világnak való

Bánfalvi András: A FEHÉR KÖD TANÍTÁSA
artLine (CC) rubinstein 5711


Webdesign Katalógus 2013 artissimo gallery Retorika - HangÁr Hangművészeti - Beszédoktató Műhely Kaleidoszkop.hu a kultúra nézőpontja Művesz Világ Online Nyomtatószerviz




art coloured művészet színes

artList TOP100








this is the END... Bánfalvi András: A FEHÉR KÖD TANÍTÁSA ...up